Az oroszok Ukrajnát darabolnák fel, a lengyelek Oroszországot

Interjút adott a volt lengyel elnök, Lech Wałęsa a francia LCI hírtelevíziónak. A lengyel kommunistaellenes harc hőse, a Szolidaritás megalapítója az elmúlt években sok, meglehetősen furcsa, erősen vitatható nyilatkozatot tett. A 79 éves, egykor legendás ellenálló most azzal az ötlettel állt elő, hogy felezzék meg Oroszország lakosságát…

Mindezt belső harcok, kívülről provokált felkelések kirobbantásával kívánja elérni. Ami az egyébként is elhúzódó háborút beláthatatlan ideig meghosszabbítaná. Az LCI televíziónak azt fejtegette az egykori hajógyári villanyszerelő, hogy a világ biztonságának megteremtéséhez arra lenne szükség, hogy felkelés robbanjon ki az Oroszország által korábban annektált népek körében.

Wałęsa arra szólította fel a Nyugatot, hogy ne elégedjen meg a február vége óta orosz katonai offenzíva alatt álló Ukrajna felszabadításával, hanem menjen tovább. Ahogy fogalmazott: felszabadítaná egész Oroszországot. „Még ha Ukrajna meg is nyeri ezt a háborút, öt év múlva ugyanide jutunk, tíz év múlva pedig egy másik Putyin bukkan majd föl” – mondta az egykori lengyel elnök. „Hogy elkerüljük ezt a forgatókönyvet, ki kell kényszerítenünk, hogy megváltozzon az orosz politikai rendszer, vagy pedig felkelést kell szítani Oroszországban”. Hacsak nem történik teljes politikai rendszerváltás Moszkvában, a világ biztonságát kizárólag a jelenlegi Oroszország feldarabolásával lehet biztosítani, amely ma még mindig egy elnyomó birodalom Wałęsa szerint.

A volt lengyel elnök szerint – nem lehet tudni, hogy számolta ki – hatvan olyan nép található Oroszországban, amelyet elcsatoltak, úgy, ahogy azt ma az ukránokkal teszik. Ezeket az Oroszország által elcsatolt népeket fel kell lázítani. „Vagy meg kell változtatnunk Oroszország politikai rendszerét, vagy 50 millió lakos alá kell csökkentenünk a lélekszámát” – jelentette ki habozás nélkül. Az Orosz Föderáció lakossága jelenleg 144 millió fő.

Bár Wałęsa elismeri, hogy a Nyugatnak is fűződnek saját érdekei ahhoz, hogy befolyását és hatalmát kiterjessze, de ezt demokratikus eszközökkel, tehát legitim módon éri el: „Meg kell értenünk, hogy a Nyugat a NATO-n és az EU-n keresztül érvényesíti hatalmát, terjeszkedik, de ezt demokratikus eszközökkel teszi, míg Oroszország ugyanezt erőszakkal.” A Szolidaritás egykori vezetője szerint a világ ismét kettéválik: „Most két rendszer van: vannak egyfelől a demokratikus országok és a NATO, amelyek demokratikus eszközökkel, a népek döntéseinek kikérésével akarnak terjeszkedni, másfelől itt van Oroszország és Kína, amelyek az annexió régi módszeréhez folyamodnak” – teszi hozzá Wałęsa. Ezek szerint vagy nem ismeri a közelmúlt és a  jelen történelmét (az amerikai típusú erőszakos demokrácia-exportot), vagy csak a zsigeri oroszellenesség beszél belőle, ami hagyományos lengyel attitűd.

Lech Wałęsa szerint a Nyugat tévedett, amikor azt hitte, hogy Oroszország békés országgá válhat. Úgy látja, hogy ez a tévedés a gorbacsovi évekhez vezet vissza. Szerinte Oroszországot teljes egészében meg kellett volna buktatni, Gorbacsov ehhez viszont túlságosan is intelligens volt. „Akkoriban így láttuk a helyzetet: ott volt Sztálin, Brezsnyev, de Gorbacsov szimpatikus volt, ezért aztán békén hagytuk őket. Oroszország kivárta, hogy zűrzavar legyen, és most pontosan ott folytatja, ahol évszázadokkal korábban abba hagyta, és újra népeket akar a birodalmához csatolni. Ez a mi hibánknak tudható be. Én mindenesetre másképp akartam rendezni ezt a kérdést, de nem engedték” – zárta az egykori lengyel elnök, Lech Wałęsa, aki végül a saját hazájában sem tudott próféta lenni.

*

Az orosz–ukrán háború átmenetileg jegelte a Varsó és Kijev között fennálló vitákat a lengyel–ukrán történelmi konfliktusok megítélésében, de a felek egyetértenek abban, hogy előbb-utóbb megoldást kell találni rájuk az áhított megbékélés érdekében, mert a be nem gyógyult sebek újra felfakadhatnak.

Az orosz katonai hadműveletek kezdete óta Varsó hathatós segítséget nyújt Kijevnek, noha ellentmondásos a lengyel és ukrán nemzeti érdekek teljes és kritikátlan azonosítása, különösen a közös történelem fájdalmas és máig lezáratlan fejezeteinek tükrében. Utóbbiak között az egyik legsúlyosabb és legfájdalmasabb a lengyel polgári lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosság Volhíniában (lengyel és ukrán elnevezéssel Volinyban) és Kelet-Galíciában. Ezen a két világháború között Lengyelországhoz tartozó, mai nyugat-ukrajnai területen, amely 1941-ben német megszállás alá került, 1943–44-ben ukrán nacionalisták becslések szerint több mint százezer lengyel és zsidó polgári lakost, zömmel földműveseket, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkoltak halomra bestiális kegyetlenséggel. A leszámolás kisebb mértékben más nemzetiségeket, cseheket, örményeket, sőt lengyeleket segítő ukránokat is érintett. A vérengzést az ukrán nacionalista vezető, Sztepan Bandera (1909–1959) által alapított, az önálló ukrán állam megteremtéséért küzdő Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és ennek radikális szárnya, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) követte el.

A tömeggyilkosságok mindaddig folytatódtak, amíg a Vörös Hadsereg 1944-ben el nem foglalta a területet. Tény viszont, hogy a német, majd a szovjet megszállók ellen harcoló földalatti lengyel Honi Hadsereg (AK) is megtorló akciókat hajtott végre, melyekben mintegy húszezer ukrán veszítette életét.

Az ukránok többségének megítélése szerint a banderisták hazafiak voltak, akik az orosz invázió ellen védték hazájukat. Ám Moszkva szinte naponta emlékeztet: ez a fajta szélsőséges nacionalizmus és a fasiszták kultusza vezetett oda tíz évvel ezelőtt, hogy Ukrajnában lábra kapott az orosz- és idegenellenesség.

Total
0
Megosztás
Előző hír

„Ég királyát hűn követted, országunkat védelmezted”

Következő hír

Mégsem kelt el a bályoki kastély

Related Posts
Total
0
Megosztás