Rajtunk múlik, hogy a külhoni magyarság együvé tartozását generációkon átívelő folyamatként építjük – írta Szili Katalin, határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott mai közleményében.
Nemzetpolitikai, nemzeti kisebbségvédelmi ügyekben nincs egy helyben állás. Elég csak a szomszédos országok legutóbbi népszámlálási eredményeire tekinteni, hány honfitárs vált láthatatlanná a nemzeti statisztikai hivatalok adataiban. Azonnal érezhető az eltelt idő – írta Szili.
„Pontosan ezért meggyőződésem, hogy a magyar nemzeti összefogás és egymás támogatása az egyetlen járható útja annak, hogy meglévő jogainkkal maximálisan élhessünk és előre léphessük, annak érdekében, hogy a külhoni magyar közösségek saját akaratuk szerint, új jogi, igazgatási kereteket teremthessenek saját szülőföldjükön” – fogalmazott a miniszterelnöki megbízott.
Három évtizedes távlatban tekintve a külhoni magyar autonómia témájához kapcsolódóan néhány gondolatot osztott meg, egymás mellé helyezve a két legnagyobb Kárpát-medencei külhoni magyar közösség egy-egy eseményét és dokumentumát, figyelemmel a január 8-i dátumra. Egyrészt ma ötéves az a hárompárti megállapodás, amelyet az erdélyi magyar politikai érdekképviseleti szervezetek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az azóta Erdélyi Magyar Szövetség néven egyesült Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt elnökei írtak alá az autonómiakoncepciók összehangolásáról, így többek között arról, hogy egy hagyományosan összetett, interetnikus közegben komplex megoldásokra van szükség, legyen szó Székelyföld történelmi határai szerinti területi önigazgatásról, Partium kétnyelvű közigazgatási jogállásáról vagy a szórványvidékek kulturális jogairól, az itt élő magyarok önazonosságának megőrzéséről. A dokumentum része az elmúlt évek sikeres politikai érdekképviseletének – írta Szili Katalin, de arra nem tért ki, hogy a romániai rendszerváltást követő három évtizedben az itt élő magyarság több mint egyharmada egyszerűen eltűnt. Ezen pedig az sem szépít sokat, hogy „az RMDSZ-nek és a hárompárti megállapodásnak is köszönhetően egységesen szerepelnek a magyar pártok a többségi parlamentben, erősítve a romániai magyarság láthatóságát, egységes közösségként való megjelenítését”. A drámai létszámcsökkenés annak dacára ment végbe, hogy ezen ével alatt a méltatott RMDSZ szinte mindvégig részese volt a bukaresti hatalomnak, részt vett az ország kormányzásában és ezt teszi ma is…
A miniszterelnöki megbízott felidézte azt is, hogy éppen ma huszonkilenc éve annak a komáromi nagygyűlésnek, amelyen több mint 3000 polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő vett részt és állt hihetetlenül közel a felvidéki magyarság saját önigazgatásának megvalósításához. A nagygyűlésen elfogadott állásfoglalás a szlovákiai magyarság politikai jellemvonásait, önkormányzati jogokra formált és közigazgatási, területi átszervezési igényét, a kívánt alkotmányos jogállását foglalta össze.
Szili Katalin közleményében emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban elhunyt Duray Miklós a komáromi nagygyűlés egyik központi alakja volt. Előtt is fejet hajtva idézte a felvidéki politikust, aki úgy fogalmazott: „az állásfoglalásnak egyik leglényegesebb része a közösségi státusz követelése annak kapcsán, hogy a szlovákiai magyarok magukat ezentúl nem kisebbségként határozzák meg, hanem nemzeti közösségként. Az állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy a magyaroknak joguk van mind az önmeghatározásra, mind az adott államkeretek közötti önrendelkezésre, amely ugyancsak a szubszidiaritás elvének a megvalósítását jelenti.”
A miniszterelnöki megbízott szerint „ezen felemelő január 8-i pillanatok” már a történelem részét képezik, a leírt alapelvek, állásfoglalások, nyilatkozatok évtizedekkel később is közös örökségünk és új erőt adnak. „Rajtunk múlik, hogy cselekedeteinket ezekhez igazítjuk, tesszük tovább a dolgunk és a külhoni magyarság együvé tartozását, közösségi törekvéseit, nemzetpolitikánkat generációkon átívelő folyamatként építjük” – áll Szili Katalin közleményében, amely ugyancsak nem tér ki arra, hogy míg 1991-ben a Felvidéken 567 ezren vallották magukat magyarnak, tavaly már csak 422 ezren…
Ennél is tragikusabb a helyzet a Délvidéken, ahol fél évszázad alatt kétharmadával csappant meg a magyar nemzetiségűek száma.
De a népességfogyás Magyarországon is egyértelmű: a Központi Statisztikai Hivatalhoz 9,3 millió állampolgárról érkezett adat a tavaly őszi cenzus alatt, miközben a lakosságszámot a múlt év elején 9,7 millióra becsülték. Ez azt jelenti, hogy rejtélyes módon eltűnt csaknem 400 ezer magyar, valószínűsíthető, hogy ők már nem tartózkodnak életvitelszerűen az országban. Negyven évvel ezelőtt még 10,7 milliós volt Magyarország lakossága.
