Pilhál György a Magyar Nemzetben megjelent Gárdamellény, pufajka című jegyzetében az egykor szebb napokat megért, Erdélyben is népszerű Jobbik lezüllesztéséről ír. Lásd alább.
A hazát áruba bocsátó Momentum mellett a kaméleon Jobbikra is méretes zakó vár a júniusi voksoláson. Hiába hangoztatta Gyöngyösi Márton pártelnök, hogy pártja a jövőben nem indul együtt a Demokratikus Koalícióval semmilyen választáson, az egykor nemzeti radikálisok mind a fővárosban, mind vidéken több olyan jelöltet támogatnak, aki a DK, az MSZP vagy éppen a Párbeszéd színeiben politizál; közel hatszáz jelöltet indítanak a baloldallal szövetségben.
Mára egy olyan kilúgozott ideológiájú, zavaros identitású, agonizáló pártot találunk a Jobbik helyén, amely azzal a balliberális politikai-kulturális „elittel” fogott össze, amelynek éppen ellenében határozta meg magát annak idején. Ekkora kanyart egyetlen közösség sem bír el. Pár éve Gyöngyösi Márton ekképp helyezte el pártját a palettán: „Mi értékrendi alapon célokat határozunk meg, és ezek elérése érdekében pragmatikusan együttműködünk bárkivel. Nemcsak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.” (Egykori párttársa, Volner János plasztikus érzékletességgel írta le a „pragmatikus együttműködést”: „A baloldalban végbélkúpként oldódnak fel azok a jobbikosok, akik egykor a nemzeti oldal képviseletét hirdették, s most a baloldal szekerét tolják teljes erővel.”)
Pongrátz András, aki bátyjával, a Corvin közi felkelőparancsnok Gergellyel együtt részt vett a Jobbik 2003-as alakuló ünnepségén, már évekkel ezelőtt felszólította a Jobbik vezetőit, ne hivatkozzanak a bátyjára, mert méltatlanná váltak hozzá: „Pongrátz Gergely-érdemkereszt helyett inkább Horn Gyula-díjakat osztogassanak”. Gárdamellény helyett pufajkát.
