Szülővárosában, Kolozsváron hunyt el életének 79. évében Macalik Ernő biológus, természettudományi író. Élete nagy részét Csíkkarcfalván élte és ott tevékenykedett, sokan a székelyföldi füvesemberként, gyógynövényszakértőként ismerték.
Még a magyar Kolozsváron született 1944 nyarán, ahol 1962-ben elvégezte az Ady-Șincai Líceumot, 1967-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológia szakos tanári diplomát. Csíkkarcfalvára került tanítani. Számos szakmai jellegű írása, fotója jelent meg az erdélyi, székelyföldi sajtóban. 1989 után a gyulafehérvári Római Katolikus Teológia középfokú kántorképző intézetében is tanított biológiát. Nyugdíjazása után Felső-Csíkban élt, és gyógynövények termesztésével, gyűjtésével, illetve feldolgozásával foglalkozott.
„Macalik Ernő biológus, természettudományi szakíró, a székelyföldi füvesemberként ismert fitoterapeuta, gyógynövényszakértő 1990 után vált egész Erdélyben ismertté gyógyteakeverékei, tinktúrái által. Előadásai, tudásátadása példaértékű volt! Mint az igazi nagyok, végtelenül szerény, alázatos és nagytudású volt. Isten hordozza tenyerén!” – búcsúzott tőle a levendulakedvelők és -termesztők közössége. „Amikor évekkel ezelőtt útjára indult a Székelyföldi Gyógynövénynap Csíksomlyón, Macalik Ernő, te is azonnal az ügy mellé álltál. Lelkesen hallgattuk tolmácsolásodban a természet ajándékait, a gyógynövények szeretetét. Köszönettel fogadtuk halk szavú, szívből jövő tanácsaidat. Mielőtt a csíksomlyói gyermekotthon megnyitotta kapuit, te már akkor gyógynövényeket ültettél kertünkbe. Ápoljuk e növényeket, őrizzük emléked, bízunk abban, hogy az égi gyógynövénymezőkről is egyengeted útjainkat. Isten veled, Ernő bácsi! A mai égbolton már egy újabb csillag tündököl” – írták a Székelyföldi Gyógynövénynap szervezői.
Macalik Ernő hatalmas gyógynövényismeretével bárkinek szívesen segített, a romániai magyar sajtónak többször is mesélt munkájáról, a gyógynövények csodálatos, de nem csodaerejéről. „Csoda csak egy van, a lét maga, azon túl minden csak csodálatos. A gyógynövényre nem szabad csodaként gondolni” – vallotta.
