Dr. Csapó I. József, az erdélyi autonómiaküzdelmek egyik ismert képviselője Kázdivásárhelyen született 1938. május 8-án. Apja, Csapó M. József, temesvári születésű biológus, tanár, mezőgazdasági ugyanis 1935-től 1948-ig a kézdivásárhelyi gimnáziumban és a gazdasági iskolában tanított. Fia a közép- és főiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, 1961-ben szerzett agrármérnöki diplomát, 1970-ben a mezőgazdasági tudományok doktora lett. Talajtani szakemberként dolgozott Bihar megyében, közben a magyar nyelvű pártsajtó munkatársa let, 1977-től a bukaresti Előre főmunkatársa. 1990 és 1992 között az RMDSZ jelöltjeként a román képviselőház, majd 2000-ig a szenátus tagja. A Székely Nemzeti Tanács első elnöke volt 2003-től 2006-ig, amikor is lemondott. Azóta visszavonultan élt Nagyváradon.
Csapó I. József rendszerváltás utáni politikai és közéleti munkásságának középpontjában a romániai magyarság önrendelkezésének és autonómiájának ügye állt. Részt vett több jelentős autonómiatervezet kidolgozásában, köztük a személyi elvű magyar autonómia, valamint Székelyföld területi autonómiájának statútumtervezete. Idővel eltávolodott az RMDSZ hivatalos politikai irányvonalától, mivel a Domokos-Markó-vonal nem vállalta fel az autonómiaharcot. Inkább a civil mozgalmak, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit támogatta is. Számos politikai és jogi tanulmány, memorandum és autonómiatervezet fűződik a nevéhez. Írásaiban és megszólalásaiban rendszeresen hivatkozott az európai kisebbségvédelmi modellekre és az önrendelkezés jogára.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs friss Facebook-bejegyzésében így búcsúzik tőle: „Mély fájdalommal értesültünk arról, hogy elhunyt dr. Csapó I József, a Székely Nemzeti Tanács első elnöke, a román parlament volt szenátora. A székely autonómiatörekvés egyik legkövetkezetesebb és legbátrabb képviselőjét veszítettük el. Közéleti munkásságát végig a közösségi felelősség, a nemzeti önrendelkezés eszméje és a szülőföld iránti hűség határozta meg. Dr. Csapó I József történelmi érdeme, hogy a rendszerváltozás utáni években az elsők között fogalmazta meg világosan és következetesen a székely önrendelkezés politikai programját, és ezért a legnehezebb időkben is vállalta a közéleti küzdelmet. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának, szeretteinek és mindazoknak, akik ismerték és tisztelték őt.”
