Boldog, boldogtalan próbálja „megszakérteni” a helyzetet, vajon miképp jutottunk oda, hogy országunk élére egy enyhén szólva sem tiszta múltú ember került.
Pusztán gondolatfoszlányok mozgolódnak bennünk, amikor az elmúlt napok-hetek eseményeit próbáljuk megfejteni. Magam – s ezzel lehet, kicsapom az áramot a villanydrótból – úgy gondolom, hogy a türelem rózsát terem. Mert meg kell várnunk, s közben el kell gondolkodnunk a „miérteken”. Miként történhetett meg például, hogy egy olyan illető volt képes csapatot építeni, s megnyerni a választást, akiről egy tisztességes ember nem tud, nem tudhatott sok jót mondani, s ebből fakadóan feltételezni sem. Lehet ezt az állítást nyugodtan cáfolni, miért is ne lehetne? Kivált, ha bizonyítékok is vannak mellette. Egy viszont biztos! Háttértámogatás nélkül, normális viszonyok közepette, normális ember nem gondolhatta, hogy egy magáról rendre megfeledkező, őt leginkább csak artikulátlan ordításaiból megismerhető ember pártja választást nyerhet a mai Magyarországon. Mély elemzést az illető magatartásáról nem kell elvégeznünk, az a pszichiáterek dolga – lenne. Arról viszont semmiképp sem illik elfeledkezni, hogy megmagyarázható módon, sőt, számos, a különböző élettereinket érintő szervezeteinket bevonva választ keressünk és kapjunk is arra, milyen feszültségek, hibák vezettek a vadonatújnak nevezhető párt vitathatatlan győzelméhez. Vitathatatlan? Igen, papíron az. Ám – kérdezzük tisztelettel az illetékesektől – mit kezdjünk a bizonyíthatatlannak tűnő, ám egyre inkább bizonyítható uniós, valamint az Ukrajnából jövő beavatkozásokkal, továbbá a honi hazaárulóinkkal, akik csak és csakis a külföld támogatásának köszönhetik, hogy egyáltalán szerepet játszhatnak országunk életében? Hogyan kaphattak és kaphatnak beleszólási jogot ehhez?
Az „eredendő bűn” mindig kísérti az embert. Aligha kell magyaráznom, de ugyebár a keresztény teológia azt mondja, hogy az első emberpár már bűnbe esett, s ez bizony az egész emberiségre átszálló, öröklött bűnös állapotot jelent. Persze berzenkedünk emiatt, de a bibliai idők óta megszerzett tapasztalataink bizony azt mutatják, hogy van bűn – szerintem rengeteg –, tehát az ember hajlamos a rosszra. Nehéz lenne ezt tagadni, hiszen naponta bebizonyosodik. Ez alkalommal is így van ez. Magyarán egyrészt hagytuk, hogy az EU határozza meg létünket, hogy oda beférkőzhessenek megvásárolt honi hazaárulók, továbbá külföldi okoskodók, s történhessenek olyan események, amelyek függetlenségünket, mindennapi életünket akaratunk ellenére befolyásolják – s nem a jó irányba. Mert bizony a bibliai időktől ránk örökített bűnre való hajlam naponta megmutatkozik a mindennapjainkban.
Ennyi filozofálgatás után az édenből szálljunk le az életbe! Megint hangsúlyoznám, a csapos, azaz egy civil szól közbe. Már csak azért is, mert ez idő tájt bizony ömlenek a szakértői vélemények. Boldog, boldogtalan próbálja „megszakérteni” a helyzetet, vajon miképp jutottunk oda, hogy országunk élére egy enyhén szólva sem tiszta múltú ember került. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a politika világának képviselői szünet nélkül függetlenségről, szuverenitásról, a külföld beavatkozásának helytelenségéről papolnak, no meg az erkölcsről, csak éppen egyik sem jellemző jelen életünkre.
Nem óhajtanék semmiféle szakértői szerepbe beletévedni, és egyébként sem árt némi iróniával kezelni a mindennapi dolgokat. Még akkor sem, ha nem igazán tudunk mosolyogni a világ ez idő tájt érzékelhető történésein, miként a magyarországi eseményeken sem. Ám, lássuk be, végtére is nem történt semmi. Mindössze annyi, ami nem lephet meg bennünket, mert már régóta tapasztalhatjuk, hogy a tisztesség, a becsület, az úri modor, a másik ember, netán egy másik ország tisztelete, no meg a valódi hazaszeretet kihalófélben van a mi kis európai világunkban, a karriervágy viszont igencsak megmutatkozik. Még akkor is, ha mindenki számára látható, hogy a vágy és az alkalmasság két különböző dolog, s ez bizony ártalmas is lehet egy-egy közösség, akár ország életét illetően. Mint oly sok más erkölcsi kívánalom hiánya is.
Kondor Katalin / Magyar Nemzet
