Az idén a legjobb televíziós film díjával jutalmazott Bolond Istókban legfeljebb a címfelirathoz használt betűtípus árulkodik arról, hogy eredetileg kis képernyőre szánták. Az Arany János ifjúságáról szóló fim nemcsak átgondolt történetével és kiérlelt lélekrajzával kiáltott szélesvászon után, hanem megkapó, korhű látványvilágával is.
Rohonyi Gábor rendező és Hegedűs Georgina társrendező, forgatókönyvíró kihasználva Arany János életének legtitokzatosabb időszakát, egyszerre feszült és látványos történetet kerekítettek a költő vándorszínészként eltöltött epizódjából.
Ezt Arany olyannyira titkolta, hogy még életrajzíróit is arra kérte, inkább ne bolygassák ezt a minden jel szerint nagyon is jelentős időszakot, ami után a költő – felhagyva minden romantikus ambíciójával – hivatalnoknak állt, és íróként is csak bő tíz évvel később kezdte meg működését. Ő maga sem nyilatkozott a féléves országjárásról, munkásságában egyedül a címadó (egyébként befejezetlen) Bolond Istók című verses regényében tesz rá apróbb utalásokat.
A titok azonban kétségkívül megmozgatja az ember fantáziáját, és a gondolkodó, alkotó elme rögtön kombinálások egész sorát kínálja fel. Hegedűs Georgina forgatókönyve ezt használja ki, mesteri egyensúlyérzékkel. A filmet Istók (Liber Ágoston ) és Sári (Gellért Dorottya) között bontakozó románc, és a színtársulat vezetőjével, Hubayval (András Pál) való rivalizálás hozza közel a nézőhöz, rendkívül erős színészi alakításokkal, de még a mellékszerepekben is remek játékokat láthatunk. Máskülönben az alkotók sok tekintetben törekedtek a valóság megjelenítéséhez, így a fikciós jelleg dacára nemcsak Arany poétikája, szerzői hitvallása, hanem az 1830-as évek Magyarországa is hitelesen elevenedik meg benne.
Dani Áron / Magyar Nemzet