Életének 88. évében tegnap elhunyt Láng Gusztáv József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, a transzilvanizmus és a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezője.
1936.június 12-én született Budapesten, de életnek nagy észe Erdélyhez kötötte. Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron, a Bolyai Egyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1958-ban. 1957-től 1959-ig könyvkiadói szerkesztő volt, 1959-től 1984-ig a kolozsvári egyetem magyar tanszékén tanított. 1967-től 20. századi magyar irodalmat adott elő. 1984-ben áttelepült Magyarországra, s a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar irodalom tanszékvezető tanára lett.
Kritikusként erdélyi szerzők műveiből, irodalomtörténészként a Nyugat első nemzedékének költészetéről és a transzilvanizmusról közölt cikkeket, tanulmányokat. Válogatásokat állított össze Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi munkáiból. Az erdélyi és a magyarországi kortárs irodalom mellett Dsida Jenő költészetével foglalkozott, sajtó alá rendezte két kötetét: Versek és műfordítások és Összegyűjtött versek és műfordítások címmel. 1966 és 1983 között több magyar irodalomkönyv társszerzője volt Romániában
Főbb művei: Boríték nélkül (fiktív levelezés Veress Zoltánnal, 1970); Romániai magyar irodalom 1944-1970 (Kántor Lajossal, 1971); A jelen idő nyomában (kritikák, vitacikkek, 1977); Kiskatedra (műelemzések, 1992); A lázadás közjátéka. Dsida-tanulmányok (1996); Kivándorló irodalom. Kísérletek (1998); Dsida Jenő költészete (monográfia, 2001); Látványok és szövegek (2006), Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról, 1918-2017 (Kántor Lajossal, 2018).
Munkásságáért számos díjat és kitüntetést kapott, 2003-ban József Attila-díjat, 2011-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Hídverő-díját vehette át. 2016-ban Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott. 2018-ban megkapta az MMA Cs. Szabó László-díját. 2019-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligája Méhes György-nagydíját kapta életműdíjként.
