„Utolsó útjára kísérték Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi magyar írót csütörtökön Kolozsváron, a nemzet művészét a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra” – adta hírül ma a Magyar Távirati Iroda.
A magyar állami hírügynökség a megboldogultat a Helikon irodalmi folyóirat alapító főszerkesztőjének titulálta, bár Szilágyi István már a lapelőd Utunknál is helyettes főszerkesztőként dolgozott, az 1989-es rendszerváltozáskor lett a továbbiakban Helikon néven megjelenő periodika főszerkesztője, a nyugdíjba küldött Létay Lajos helyére lépve.
Szilágyi István életének 86. évében március 13-án hunyt el méltósággal viselt betegség után. Családtagjai, pályatársai, barátai, tisztelői és olvasói az Egyetemiek Házában búcsúztak tőle, majd a Bibza Gábor kolozsvári református esperes vezette gyászszertartás után a Házsongárdi temetőbe kísérték. A koporsó mellett egymást váltva a Helikon munkatársai, kortárs erdélyi magyar írók, költők álltak őrt.
A pártpolitika ezen kegyeleti eseményen sem maradhatott távol, hiszen az MTI elsőként Kelemen Hunor RMDSZ-elnök búcsúbeszédét emelte ki és idézte hosszan.
Az életmű méltatása Pécsi Györgyi budapesti kritikus, irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia képviselőjére hárult, az író az MMA alapító tagja volt, ennek a kiadója jelentette meg életművét, amit a méltató monumentálisnak nevezett, Adyéhoz, Móriczéhoz, Kemény Zsigmondéhoz hasonlítva, bár szerinte Szilágyi „élet- és léleklátóként csak önmagával mérhető, önmagában minősíthető”.
Márkus Béla debreceni irodalomtörténész a Magyar Írószövetség képviseletében, Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője a kollégák és pályatársak nevében búcsúzott Szilágyi Istvántól. Nicolae Manolescunak, a Romániai Írók Szövetsége elnökének búcsúlevelét Adrian Popescu kolozsvári író olvasta fel.
A temetésen részt vett Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, akiről Szilágyi István az Utunk 1989. évi 51-52. számában közölt egy emlékezetes, rangos írói publicisztikát Karácsony Menyőben címmel.
