Vérforraló előadás hangzott el Magyar Péterék müncheni rendezvényén: elvennék az erdélyi magyarok szavazati jogát, Trianon Magyarország régi álma volt, a magyarországi erdélyiek pedig a „nem lopós” románok – számolt be a Mandiner.hu egy még augusztus 30–31-én történt eseményről, amelyről a Tűzfalcsoport tényfeltáró újságírói szeptember 19-én hoztak nyilvánosságra felvételeket.
„Trianonban megvalósult Magyarország régi álma, hogy egységes magyar állam legyen, kisebbségek nélkül” – közölte a Tisza Szigetek müncheni találkozóján Gáspárik Attila nagyváradi születésű marosvásárhelyi színész, a Tisza Párt szimpatizánsa. Felszólalásában az egykori és mai polgári Magyarország prominenseit gyalázta, mindenkiről volt egy-két rossz szava, Márai Sándortól Wass Alberten át számos Kossuth-díjas erdélyi szerzőig. A kabarészínészből lett egykori RMDSZ-aktivista és médiapolitikus megkérdőjelezte a nemzetállamok létjogosultáságát és degradálóan beszélt a Magyarországon élő erdélyiekről.
A Mandiner felidézte, hogy Gáspárik korábban Gyurcsány Ferencet is dicsérte, Karácsony Gergely mellett agitált, illetve az Orbán-kormányzat ellen fröcsögött az egyetemi reformok kapcsán. Mivel Marosvásárhelyen színházi direktorként is megbukott, egy idő után az addig őt futtató kenyéradó gazdáit, az RMDSZ-eseket is hátba támadta.
Gáspárik Attila korábban azt nyilatkozta Magyar Péterről. hogy „úgy érzem, nagyon sok ember részéről, hogy bizakodva és reménykedve néznek Magyar Péter politikai aktivitására Erdélyből, és neki itt is lesz elég dolga, hogy segítsen a szellemi romeltakarításában, amit a Fidesz itt is okozott a klientúra kiépítésével”.
Münchenben Gáspárik végig a magyar balliberális közgondolkodás közhelyeit hangoztatta anélkül, hogy egyetlen eredeti gondolata lett volna. Lényegi üzenete az volt, hogy Erdélyben is minden magyar agyát átmosta már a Fidesz. Felszólalása közben a másik erdélyi színész, a sepsiszentgyörgyi származású magyarországi „szabadúszó” Kátai végig mellette ült, és gyakran helyeselt.
Gáspárik az előadása során a nemzetállam eszméje ellen is felszólalt. Szerinte akik nemzetállamokban gondolkodnak, azok nem veszik figyelembe, hogy egy „nemzetállamba a kisebbség nem fér bele”, és ha Románia egyszer valóban nemzetállapot építene, az erdélyi magyarok vagy mehetnének Németországba mosogatni, vagy lehetnének egy életen át Magyarországon a „nem lopós románok”.
Egyébként a Magyarországon is elismert és kitüntetett erdélyi művészekről lesújtó véleményt fogalmazott meg, gyakorlatilag nagy részüket ledegradálta, hiszen ezek egytől egyig ismeretlenek, és csak politikai okokból kapták meg az állami elismerésüket. A sértett, mellőzött „nagy ember” beszélt belőle mindvégig, harsány magabiztosságával és meredek kijelentéseivel nemcsak ripacskodásból adott ízelítőt, hanem emberi jellemtelenségből is.
