Első újsághír. Megjelenés dátuma: 2024. január 4. „Nagy szükség van a véradókra, hiszen Romániában a lakosságnak mindösssze 1,8 százaléka önkénteskedik.” Ezért „ettől a hónaptól, az eddigi 67 lej helyett négyszer több, 280 lej jár egy véradásért – adta hírül közösségi oldalán a Szatmár Megyei Transzfúziós Központ”.
Második újsághír. Megjelenés dátuma: 2024. január 29. „A megemelt juttatásnak köszönhetően olyan nagy számban keresték fel az idei év eleje óta az önkéntesek a szatmárnémeti vérközpontot”, hogy a begyűjtött vérmennyiség „meghaladta az itteni feldolgozási- és tárolási kapacitást”. Ezért „február közepéig csak a rendszeres véradókat és a ritka vércsoporttal rendelkezőket tudják fogadni. Két véradás között legkevesebb 72 napnak kell eltelnie.”
Részletek régebbi véradással kapcsolatos sajtóhírekből:
2006 szeptemberének közepe: „Az EU-ban tilos a véradás bármilyen formában történő jutalmazása, kizárólag önkéntes alapon szabad vért adni. Románia 2007. január 1-jétől az Európai Unió tagja lesz. Az országban a véradók jelenleg 30 lej értékű ételjegyet kapnak, és két szabadnapra jogosultak, október 1-től azonban megszűnnek ezek a juttatások. (…) Az illetékesek – ahogyan az EU is – azzal érvelnek, hogy a romániai társadalomnak ’át kell nevelődnie’, fel kell nőnie ahhoz, hogy az emberek meggyőződésből, és ne az anyagi juttatás reményében adjanak vért. (…) Jelenleg is országszerte hiány van vérből és vérkészítményekből. Nem ritkán a műtétre szoruló betegek csak akkor jutnak hozzá az életmentő vérhez, hogyha hozzátartozóik vállalják a véradást.”
2006 októberének vége: „Megváltozott ugyan a véradókra vonatkozó jogszabály, azonban az időközben (október 5-én) megjelent és hatályba lépett kormányhatározat végül nem az ételjegyek folyósításának a megszüntetését írja elő, hanem azt, hogy ezentúl a donoroknak minden véradás után járó hét ebédjegy árát annak a településnek az önkormányzata kell fedezze, ahol a vérközpont székhelye található. Ráadásul a minden véradás után járó hét ebédjegyen kívül a donorok az eddiginél több kedvezményben részesülnek.”
2009 májusa: „Nagymértékben megnőtt az önkéntes véradók száma. Az országos szinten tapasztalható jelenség legvalószínűbb magyarázata: a gazdasági válság egyik mellékhatásaként felértékelődtek a véradásért járó anyagi juttatások. Úgy tűnik, vannak, akik számára a mostani nehéz gazdasági helyzetben a véradásért járó hét darab, egyenként 8,30 lej értékű élelmiszerjegy esélyt jelent a túlélésre.”
2009 júliusa: „Bár Európában Románia az egyetlen ország, ahol a véradásért különböző juttatások járnak, Románia véradásban mégis utolsó a kontinensen. Miközben nálunk a lakosság kevesebb mint 2 százaléka véradó, például Dániában ez az arány 10, Magyarországon 4 százalék.”
2020 májusa: „Az Európai Unió tagországaiban érvényben lévő egészségügyi előírások megtiltják, hogy a véradókat bármilyen formában honorálják az egészségügyi intézmények. Romániában egyelőre ez még nincs így, a véradási akciókban résztvevő személyeket szabadnappal, illetve ételjegyekkel jutalmazzák, de ezeket a juttatásokat 2020-tól betilthatják, ami még nehezebb helyzetbe hozhatja a romániai kórházakat. Az egészségügyi alkalmazottak szerint ugyanis a legtöbb személyt a jutalmazással lehet motiválni a véradásra, ennek hiányában pedig még súlyosabbá válik a kórházak vérkészítményekkel való ellátása. A jutalmazás betiltása azért is okozhat országosan problémát, mert Romániában mindössze a lakosság 1,7%-a adományoz vért, ellentétben például Ausztriával, ahol a lakosoknak 66%-a, vagy Franciaországgal, ahol a lakosság 52%-a rendszeres vérdonor.”
Amint a bevezetőben olvasható híradásokból kiderült, Romániában – Európa egyetlen olyan országában, ahol a véradásért különböző juttatások járnak, és amely véradás terén ennek ellenére is utolsó a kontinensen – mostanáig nem lehetett bevezetni, hogy a véradás önkéntességi alapon történjen. Ellenkezőleg: 17 évi EU-tagság után a korábbi összeg négyszeresére, 280 lejre kellett emelni az egy véradásért járó pénzbeli juttatást.
Lucian Boia történész 2012-ben megjelent könyvében („De ce este România altfel?”) feltette a kérdést: Miért más Románia? Lehet, hogy ezért? Vagyis azért, ahogyan lakói például a más európai országokban állampolgári és erkölcsi kötelezettségként felfogott véradáshoz is viszonyulnak?
Boros Ernő
