A romániai magyar sajtó nem dimenzionálta túl a múlt hétvégi nagyváradi nacionalista parádét, már csak azért sem, mert a város lakosságának egyötödét kitévő helybéli magyarságnak sem származott túl sok kára belőle azon kívül, hogy a belvárost ízléstelenül túllobogózták, a közlekedést pedig szombaton délelőtt megnehezítették a centrumban. A HírTv.hu is csak napokkal később közölt összefoglalót Román katonák lepték el Nagyváradot címmel, lásd alább:
Estébe nyúló katonai parádéval ünnepelték meg szombaton Nagyvárad román megszállását. Szent László városába 105 éve, 1919. április 20-án vonult be a román hadsereg. Akkor mindössze 5 százalékos volt a románság aránya a városban.
Történelemhamisítások sora jellemezte azt az erődemonstrációval is felérő katonai parádét, amelyet a Szent László királyunk alapította Nagyváradon rendezett a helyi, román többségű önkormányzat. A piros-sárga-kék zászlókba öltöztetett váradi főtéren katonai és rendfenntartó járművek, valamint alakulatok felvonulása közepette zajlott a közel ezeréves magyar alapítású város román megszállásának ünnepe.
A helyi magyarok körében különösen visszatetsző eseményen Puma harci helikopterek is átszelték az eget az egykori Szent László (ma Unirii) tér felett. A nagyromán szellemben összeállított programon meghívottként jelen volt Nicolae Ciucă, a bukaresti szenátus elnöke, korábbi román miniszterelnök is.
Florin Birta, Nagyvárad polgármestere beszédében azt állította, hogy Traian Moșoiu tábornok űzte el Nagyváradról Kun Béla csapatait, „és a bolsevista terror eltávolítása után Várad visszanyerte szabadságát és méltóságát, és a polgárok ismét örvendhettek alapvető jogaiknak”. Majd így folytatta: „Nem kell senki elcsodálkozzon azon, hogy Rimler Károly, a magyar polgármester sietve Mezőtelegdre ment Traian Moșoiu elé. És azon sem, hogy Nagyváradon magyarul is kiáltozták akkor, hogy »Éljen a román hadsereg!« Ez azért történt, mert a váradiak akkor is, csakúgy, mint ma, etnikumtól, felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül békében, szeretetben és közösségben éltek egymással.”
Fontos megjegyezni, hogy 1919-ben mindössze 5 százalékot tett ki a románság aránya Nagyváradon, a Birta által felvázolt korabeli események pedig nem éppen úgy zajlottak le, ahogy azt a román elöljáró interpretálta.
Mint az Erdelyikronika.net történelmi portál írja, az 1919-es nagyváradi román bevonulás után a város közvetlen román katonai irányítás alá került, Ștefan Holban tábornok vezetésével, aki másnap bejelentette, hogy a város immár Nagy-Romániához tartozik. Aznap kiadták első intézkedéseiket, amelyek, a fegyverek begyűjtésére vonatkoztak. Kijárási és gyülekezési tilalmat léptettek életbe, és bevezették a cenzúrát. Április 24-én a városba érkezett dr. Aurel Lazăr, a nagyszebeni Erdélyi Kormányzótanács teljhatalmú megbízottja, aki bejelentette, hogy jövetele célja, a román impérium berendezése. Intézkedésének következtében a város és a megye tisztviselőinek – a munkahelyük elvesztésével megfenyítve – esküt kellett tenni a román királyságra.
Április 29-én Lazăr hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy Nagyváradon és az egész megyében életbe lépett a román uralom. Pár nap múlva pedig kijelentette, hogy „az antanttól biztos tudomása van arról, hogy Nagyvárad és Bihar megye Romániához fog tartozni.” Ezzel együtt, a 95 %-ban magyarok lakta városban bevezették a románt hivatali nyelvként.
A román megszállók berendezkedésüket véglegesnek tekintették, ezt újra megerősítette Bratianu miniszterelnök augusztus 2-i látogatásakor. Kihangsúlyozta, hogy Nagyvárad már Románia része, mivel a békekonferencia már véglegesen Romániának ítélte (mondta ezt tehát jóval a trianoni döntés megszületése előtt).
Időközben megtiltották a magyar nemzeti színek használatát és a cégfeliratok román nyelvű feltüntetéséről határoztak. Bejelentették, hogy a következő tanévben, a főreáliskola I–V. osztályaiban már csak románul fognak tanítani. Rövid idő múlva megkezdték a tankerületek átalakítását is, 1919 őszén államosították a rendőrséget és felállították a nagyváradi kerületi rendőrprefektúrát.
Az 105 évvel ezelőtti nagyváradi események tehát a város magyar lelkületének sárba tiprását, gazdag történelmének kitörlését és a magyar nyelvhasználat, valamint az alapfokú magyar iskolai oktatás megtorpedózását jelentették. Ezt ünnepelte meg most a helyi, román dominanciájú önkormányzat, amely a magyar kártya ismételt kijátszásával láthatóan nagy erőkkel készül a júniusi helyhatósági választásokra.
