A nagybányai festőiskola megalapításának 125. évfordulója alkalmából felavatták (egyesek szerint bár ne tették volna) ezen a hétvégén az egyik alapító, Hollósy Simon festőművész egész alakos szobrát szülővárosában, Máramarosszigeten.
Azt külön ki kell hangsúlyozni, hogy a korrekt történetírás mindig csak „egyik alapítónak” tünteti fel Hollósyt, amikor a nagybányai festőiskoláról szó esik. Az, amit ma nagybányai festőiskolaként emlegetünk, azaz a modern magyar festőművészetet elindító mozgalom 1896-tól kezdve bontakozott ki a nagybányai művésztelepen, és csak a második világháború vetett véget működésének. A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció majd minden jelentős alakja megfordult. Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmus és a plein air irányzat eredményeit meghonosította. A korai időszakban a nagybányai stílus legmeghatározóbb egyénisége Ferenczy Károly volt. A többi alapító: Hollósy Simon, Réti István, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla. Egyes források Thormát jelölik meg a nagybányai művésztelep alapítójaként.
Maga Hollósy ötük közül a legkevésbé elismert és termékeny festő volt, szervezői képességei tették a többiekkel egyenrangúvá. Apja id. Hollósy Simon kereskedő volt, aki 1848 után változtatta Korbulyról Hollósyra a nevét. Így született meg 1857. február 2-án a történelmi Máramaros székvárosában, örmény eredetű családban gertenyesi Hollósy Simon, aki előbb Münchenben alapított festőiskolát, a nagybányai telepet ennek nyári táboraként fogta fel, s 1902-ben végképp ott is hagyta. Técsőn érte a halál 1918-ban, szülővárosa katolikus temetőjében helyezték örök nyugalomra. A román szellemtörténet „természetesen” őt is – mint annyi erdélyi magyart – románosította mára, a „moldvai származású Simion Corbul”-ként tartják nyilván.
A most avatott műalkotás is egy román szobrász, Radu Ciobanu munkája. A szoboravatón – ki nem hagynának egy ilyen eseményt – ott sorjáztak az RMDSZ központi, regionális és helyi fő-fői. Demeter András kulturális államtitkár egyenes Kelemen Hunor pártelnököt, a román kormányfő egyik helyettesét jelenítette meg, akinek a nevében köszönetképpen átnyújtott egy emléklapot Péter Pál máramarosszigeti születésű vállalkozónak, a szobor finanszírozójának.
A nagy tolongás közepette a finanszírozóknak, támogatóknak és megvalósítóknak nem volt idejük a szobor milyenségével foglalkozni. Az RMDSZ bábáskodása mellett létrejövő alkotásról viszont kendőzetlenül fogalmaztak meg komoly kritikát a magyarság egyszerű tagjai a közösségi felületeken. Sokan egész egyszerűen borzasztónak nevezték az alkotást, többen feltették a kérdést: „ki engedélyezte ezt a förmedvényt?” A legtöbb kifogás Hollósy zsebre dugott kezét és kidomborodó ágyékát illeti, egyesek maró gúnnyal nyugtázták, hogy „a művész gondosan kiemelte a nadrágráncokat!” De voltak, akik szerint a festő éppen zsebhokizik bronzba öntve…
Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke a szobor alkotóját méltatva meg azt találta mondani, hogy „a város utcáin sétálók ezentúl Radu Ciobanu szobrászművész nagyszerű alkotását megcsodálva újra és újra felfedezhetik Hollósy jellegzetesen örmény vonásait”. Vajon mire gondolt a mindenhez is értő, korrupcióért elítélt egykori kolozsvári alpolgármester? Vagy csak szimplán egy freudi elszólás volt az antropológiától a rasszizmusig vivő úton?
Talán mindegy is, majd az utókor úgyis eldönti, hogy a máramarosszigeti magyar közösségnek vagy a szobornak nagyobb-e büszkesége…
