Gyászol a sportvilág

Hetvennyolc éves korában, családja körében halt meg az ausztriai Salzburgban a német futball császára, Franz Beckenbauer.

Játékosként 1974-ben, edzőként 1990-ben nyert világbajnokságot a Nationalelffel, hatalmas szerepe volt abban, hogy 2006-ban Németország világbajnokságot rendezhetett. 1966-ban ezüstérmet, 1970-ben pedig bronzérmet szerzett a vb-n. 1972-ben az Európa-bajnokságot is megnyerte a nyugatnémet válogatottal.

Egy ideje már visszavonult a nyilvánosság elől, fia, Stephan 46 évesen 2015-ben halt meg, S Beckenbauert megviselték a német vb-rendezés körül felvetődő korrupciós ügyek is. A volt sportoló egészségügyi problémái miatt az elmúlt években különböző műtéteken esett át, így már két szívoperációja volt, és csípőprotézist is kapott. Emellett látását egyik szemére elvesztette, valamint kiemelték, hogy az utóbbi hónapokban leginkább memóriája és ítélőképessége romlott.

A „Császár” (Kaiser) becenéven is emlegetett Beckenbauer zseniális labdarúgói és edzői karriert tudhat magáénak, január másodikán pedig bemutatták az ARD műsorán a róla készült dokumentumfilmet. 1964-től 1977-ig a Bayern München, majd a 1980-ig a New York Cosmos játékosa volt, ahol Pelével együtt futballozhatott. Ezután visszatért Németországba, ahol 1982-ig a Hamburg futballistája volt, majd a Cosmosból vonult vissza 1983-ban. Elegáns és könnyed játékával lenyűgözte a világot, lényegében újraértelmezte a liberó szerepét. (A maiak közül talán a Liverpoolban játszó holland Virgil van Dijk hasonlítható hozzá.)

Beckenbauer 103-szor lépett pályára az NSZK-ban, 14 gólt szerzett. A Bayern Münchennel négy-négy bajnoki címet és Német Kupát nyert, három BEK-et, egy-egy KEK-et és világkupát zsebelt be, egyszer a Hamburg játékosaként is magasba emelhette a Salátástálat. Amerikai csapatával három bajnoki címet szerzett. 1972-ben és 1976-ban a legrangosabb egyéni kitüntetéssel díjazták: megkapta az aranylabdát. 1974-ben és 1975-ben második lett a szavazáson, míg 1966-ban a harmadik helyen végzett. Beckenbauert a német futball legnagyobbjaként tartják számon, joggal, hiszen sem előtte, sem azóta nem játszott német játékos annyira lazán, könnyedén, szépen és elegánsan, mint ő. A labda a szó szoros értelmében megszelídült a lábain.

Németországban négyszer választották meg az év labdarúgójának. A DFB 2000-ben az évszázad német labdarúgója címmel tüntette ki. Edzői pályafutását 1984-ben kezdte, és megannyi siker övezte. 1990-ig irányította a nyugatnémet válogatottat, 1990–1991-ben az Olympique Marseille sportigazgatója volt, majd 1993-ban tért haza, és vette át a Bayern München irányítását. 1994 és 2009 között volt a német rekordbajnok elnöke (1994-ben és 1996-ban rövid ideig a csapat edzője is egyben), majd miután leköszönt, tiszteletbeli elnökké választották. 2010-ben „búcsúmérkőzést” szerveztek a tiszteletére, a Bayern München egy barátságos találkozón a Real Madrid ellen lépett pályára az Allianz Arénában. A spanyolok végül tizenegyesekkel diadalmaskodtak.

A Marseille 1991-ben bajnoki címet ünnepelhetett, míg a bajorokkal 1994-ben a Bundesligát, 1996-ban pedig az UEFA-kupát nyerte meg. 1998 és 2010 között a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) egyik alelnöke volt, 2007 és 2011 között pedig a FIFA Végrehajtó Bizottságának tagjaként tevékenykedett.

A labdarúgás történetében három sportoló van, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságot nyert: a brazil Mário Zagallo, a francia Didier Deschamps és a bajor Beckenbauer. Zagallo három nappal ezelőtt, január 5-én, 92 éves korában halt meg.

Total
0
Megosztás
Előző hír

Tél tábornok megint csatát nyert, a tanulók meg Bukarestben tüntettek

Következő hír

A varsói gyors réme

Related Posts
Total
0
Megosztás