A Mi Hazánk Mozgalom nevű magyarországi parlamenti párt Horthy Miklós-mellszobrot avatott a Parlamentben, az Országgyűlésbe tavasszal bejutott kis párt politikusai szerint példaként lehet tekinteni a Horthy-korszakra. Az eseményre a második bécsi döntés évfordulóján került sor, de a szobrot csak egy irodában lehetett felállítani…
A Mi Hazánk Mozgalom ma délelőttre Horthy-szobor-avatást hirdetett a Parlament épületébe. A párt tájékoztatása alapján Kövér László házelnök kitiltotta az erről szóló sajtótájékoztatót a kék társalgóból, így az avatást megelőző eseményre az Országház félemeleti sajtótermében került sor.
Novák Előd, a párt alelnöke azzal kezdte a sajtótájékoztatót, hogy bár a vármegyék elnevezés visszahozását nem kísérte „érdemi intézkedésként” a csendőrség visszaállítása, de a Mi Hazánk Mozgalom nem adja fel, a Horthy-korszak „lenyűgöző gazdasági fejlődését és meg nem alkuvó politikáját” példának tekintve szobrot állítanak Horthy Miklósnak. A Mi Hazánk képviselői benyújtanak egy határozati javaslatot is, a második bécsi döntés évfordulóját a „hazatérés napjává” nyilvánítanák.
Novák megemlítette azt is, hogy a baloldal a pufajkás Horn Gyuláról és a terrorista Nelson Mandeláról nevez el közterületet, és „bár utolsó kormányzónk munkásságát lehet kritizálni bal- és jobboldalról akár jogosan”, de a Horthy-korszak „egyértelműen szoborért kiált”.
A párt hetekkel ezelőtt kezdeményezte Kövér László fideszes házelnöknél, hogy az Országház kupolatermében a nemzet nagyjai mellett helyet kapjon Horthy Miklós is. Választ nem kaptak a házelnöktől. Novák Előd megjegyezte azt is, hogy a DK vezetésével most azok háborognak a legjobban, akik „ha tehetnék, állandó jelleggel szivárványszínű zászlót tűznének a Parlamentre”.
A szoboravatásra végül Dúró Dóra alelnöki irodájában került sor, a Mi Hazánk politikusa, aki egyben az Országgyűlés alelnöke is, úgy fogalmazott, hogy az elmúlt harminc év egyik legnagyobb emlékezetpolitikai mulasztása, hogy nem kezelik helyén Horthy Miklóst. Dúró szerint „példaként lehet tekinteni” a korszakra, mert az I. világháború és Trianon után, gazdasági válsággal küzdve sikerült fejlődést és kulturális megerősödést felmutatni. Az alelnöki irodában egy 57 centiméter magas, Horthy Miklóst ábrázoló bronz mellszobor kapott helyet.
Az avatáson Toroczkai László pártelnök három korszakról és három névről beszélt: Horthy-korszak, Kádár-korszak, „és ha így haladunk, lesz Orbán-korszak is”. Kifejtette: meg kell vizsgálni a korszakok értékelésénél többek között a demográfiai és gazdasági helyzetet. Toroczkai úgy látja, hogy az elmúlt 32 év rosszul teljesít ebből a szempontból, beleértve az Orbán-kormányokat is, „ráadásul 12 év alatt sem tették rendbe a múltat”. A Mi Hazánk elnöke a jövőre vonatkozva aláhúzta: a magyarságnak lelkileg meg kell erősödnie, és fel kell készülnie az előtte álló kemény munkára és küzdelmekre.
A Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció egy közleményben lenácizta a Mi Hazánk Mozgalmat és Horthy Miklóst egyaránt. Náciknak nincs helyük a Parlamentben – írták.
A balliberális média megkérdezte az Országgyűlés Sajtóirodáját, hogy kért-e, kapott-e engedélyt a Mi Hazánk Mozgalom az épületben történő szoboravatásra, egyáltalán szükséges-e az engedélykérés, ha egy politikus irodájában történik a szoboravatás. A következő választ kapták: „Arra vonatkozóan, hogy ki milyen szobrot tesz be a saját irodájába – a hatályos törvényeken kívül –, nincs belső szabály. A Mi Hazánk parlamenti frakciója nem kezdeményezett egyeztetést az Országgyűlés Hivatalával szoborállításról.” A sajtóiroda világossá tette: „Az alelnök döntése, hogyan rendezi be dolgozószobáját, ezt a döntést az Országgyűlés Hivatalának nem áll módjában korlátozni.”
A tegnapi eseményen Zetényi Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság tiszteletbeli elnöke mondott még beszédet, valamint Kovács Attila református lelkipásztor áldotta meg a szobrot. Az 57 centiméteres bronz büszt Csák Attila alkotása.
A mai évfordulóról
A második bécsi döntést 1940. augusztus 30-án hozta meg a Harmadik Birodalom és Olaszország a magyar–román területi vita ügyében. A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet a két ország között, és a teljes magyar hadsereget is mozgósították. Korábban a Besszarábiát követelő Szovjetunió felajánlotta a közös fellépés lehetőségét, ám ezzel a magyar kormány nem élt. A két fél elsődlegesen egy katonai konfliktusban gondolkodott, ám Németországnak nem állt érdekében ez, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával Bécsben, és másnapra mindkét kormány beleegyezését adta (amit a románok azóta is megpróbálnak lehazudni). Ezután került sor a határozat kihirdetésére, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. (Az 1920-as trianoni békediktátum a történelmi Magyar Királyság majd egyharmadát, azaz 102 ezer négyzetkilométert Romániának ítélte, aminek a bécsi döntés kevesebb mint felét adta vissza.) A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. A visszatérő területek, a Partium, Közép-Erdély és a Székelyföld magyarsága leírhatatlan örömmel és elégtétellel fogadta a revíziót, ám a Dél-Erdélyben élők keserűen vették tudomásul a részleges reparációt. Az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés értékelése máig megosztja a történészeket, amelyet az eltérő megnevezések is mutatnak. A románok a bécsi diktátum (románul: dictatul de la Viena) kifejezést használják, míg a magyarok a döntőbíráskodás, illetve döntés szavakat, amely visszatérést eredményezett. A döntést a kommunista Romániában az államilag támogatott magyarellenesség alátámasztására is felhasználták. és nincs ez másként ma sem, az immár EU-tag „demokratikus” Romániában sem.
