Arany János életművének kutatója, az ismert nagyszalontai irodalomtörténész, pedagógiai író, iskolapszichológus 98 éves korában hunyt el június 1-jén.
Dánielisz Endre Nagyszalontán született 1925. április 6-án, a középiskola elvégzését követően tanító volt a dél-bihari Köröstárkányban, majd 1951-ben a Bolyai Tudományegyetemen pedagógia-lélektan szakos tanári diplomát szerzett. Ezután középiskolai tanár volt Aradon; 1956-tól 1966-ig a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója, majd iskolapszichológusként és tanárként dolgozott szülővárosában.
Számos folyóiratban jelentek meg közlései és értekezései, melyek hasznosan egészítik ki többek között a korszerű Arany-kutatást. Etnográfusként, mesekutatóként, helytörténészként is maradandót alkotott, tevékeny szerepet tölt be Nagyszalonta irodalmi életében.
Dánielisz Endre szerkesztésében és előszavával jelent meg a Toldi és a Toldi estéje (1964, 3. kiadás, Kolozsvár, 1976), valamint Tompa Mihály verseinek és leveleinek válogatása (Kolozsvár, 1977) a Tanulók Könyvtárában. Két társával ő rendezte sajtó alá Arany János összes művei XIII. kötetét (Hivatali iratok 1., Budapest, 1966), és a Könyvtári Szemlében (1972/2) bemutatta Arany János könyvtárát. A Mesetarisznya sorozat számára készült Kalevipoeg-feldolgozása (1970) németül is megjelent.
Munkáját számos elismeréssel díjazták, 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja elismeréssel tüntették ki Budapesten, 2007-ben Fényes Elek-díjat kapott, 2017-ben a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta neki.
Nagyszalonta városa sajtá halottjának tekinti – jelentette be a közösségi médiában a polgármester.
