Legalább 500–600 emberi csontvázat találtak egy új egyetemi bentlakás építésekor a romániai Jászvásáron, az Alexandru Ioan Cuza Egyetem mögötti Titu Maiorescu kollégiumnegyedben. A magyar sajtó csak most kezdett írni az esetről, pedig az már hetek óta foglalkoztatja a román média egy részét. Az igaz, hogy a fősodratú bukaresti és nemzetközi sajtó nem verte nagy dobra a szörnyű felfedezést, egyelőre sűrű hatósági titkolózás közepett folyik a találgatás.
Annyit biztosan lehet tudni, hogy összesen hat közös sírt tártak fel, amelyekből a helyi archeológusok szerint már legalább ötszáz emberi maradványt ástak ki. Az alapozási munkálatokat egyelőre leállították, de furcsa mód csupán magának az egyetemnek a régészei dolgoznak a helyszínen. Közben az emberi maradványokat vagy azoknak egy részét a helyi igazságügyi orvostani intézetbe szállították.
Állítólag már a katonai ügyészség is eljárást indított az ügy kivizsgálására, de részleteket nem árultak el. A morbid felfedezéssel szembesülő régészek annyit mondta a helyi sajtónak, hogy a maradványok kétségkívül német katonáké, akik a második világháborúban harcoltak, ugyanis a csontvázak között a Wehrmacht azonosító lapocskáit, illetve német katonai rang- és csapatjelzéseket találtak. A megszólaló történészek szerint egyelőre nem tudni, hogyan kerülhettek oda a közös sírok, mint ahogyan az áldozatok halálának okai sem egyértelműek. Golyónyomokat és amputációk nyomait is azonosítani vélték, de az orvosi szakvélemények egyelőre késnek, akárcsak a levéltári kutatások.
Megdöbbentő, hogy egyelőre senki sem jelentkezett, aki tudni vélné, hogy miként sikerült több száz katona holttesttét úgy eltüntetni Jászvásáron, hogy arról évtizedeken senki sem tudott vagy kérdezősködött vagy beszélt.
Jászvásár (románul Iași, németül Jassenmarkt, törökül: Yaş) Romániában negyedik legnépesebb városa, Iași megye székhelye, illetve a Moldva–Bukovinai Metropólia (ortodox érsekség) és a jászvásári római katolikus egyházmegye székvárosa. Moldva történelmi régióban található, és hagyományosan a román társadalmi, kulturális, tudományos és művészeti élet egyik vezető központja. A város 1564 és 1859 között a Moldvai Fejedelemség, 1916 és 1918 között pedig – Bukarest osztrák–magyar megszállása idején – a Román Királyság ideiglenes fővárosa volt. 1944. augusztus 20–22. között rövid, erőteljes offenzíva és ostrom után vonultak be a „felszabadító” szovjet csapatok a városba, amit gyengén felszerelt, demoralizált német–román szövetséges csapatok védtek. A Vörös Hadsereget itt a Rogyion Malinovszkij vezette 2. ukrán front és Fjodor Tolbuhin parancsnokolta 3. ukrán front képviselte…
