Csoda Romániában: közel egy éve politikai stabilitás van. A román szárazföldi erők egykori tábornoka, Nicolae Ciucă miniszterelnök által vezetett hárompárti kabinet tizenöt kormányválságban és miniszterelnök-buktatásban bővelkedő másfél évtized után egy olyan érdekszövetségben tömörült, amelyben egyelőre mindegyik résztvevő megtalálja a maga számítását.
Ha holnap lennének a választások, a támogatottságukat növelni tudó szociáldemokraták, a népszerűségükből néhány százalékpontot veszítő nemzeti liberálisok, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség együtt ugyanúgy kényelmes parlamenti többséget szereznének a felmérések szerint.
Az adatok megtévesztők. A lakosság elégedetlen a kormányzással, az ellenzéki oldalon ugyanakkor nem lát kormányképes alternatívát. A tizenöt százalék körüli szimpátiaindexével a rendszerellenességet radikális megnyilvánulásokkal és magyarellenességgel vegyítő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) valószínűleg elérte a támogatottság felső határát. A fociultrákból, régivágású nacionalistákból, egykori szekusokból, mindenféle kétes múltú figurákból álló pártról kevesen hiszik el, hogy alkalmasak az ország irányítására.
A másik ellenzéki formáció, a szélsőségesen liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) épp a szétesés második szakaszában van.
Azt, hogy a kormánykoalíciós egység s ezáltal a politikai stabilitás meddig tart, lehetetlen megjósolni. A szociáldemokrata védelmi miniszter, Vasile Dîncu kikényszerített lemondása az amerikai–orosz béketárgyalások felvetését követően okozott egy kis zűrt a rendszerben. A történtek után a politikai érdekházasság tető alá hozása óta első alkalommal fogalmazódtak meg éles támadások a koalíció keresztapjaként emlegetett Klaus Iohannis elnöknek címezve a Szociáldemokrata Párt részéről.Az államfő volt az, aki – egyesek szerint amerikai „tanácsra” – nem tudott túllépni azon, hogy a védelmi tárca irányítója egy interjúban a háború lezárásával kapcsolatban az Orbán Viktoréhoz vagy éppen Emmanuel Macronéhoz hasonló, a washingtonitól eltérő véleményt fogalmazott meg. (Tudniillik hogy nem orosz–ukrán egyezkedésre lenne szükség, hanem orosz–amerikaira, ezzel mintegy elismerve, hogy az egész konfliktus egy olyan proxy-háború, amit az USA folytat az Orosz Föderáció ellen „ukrán színekben” – a szerk.)
A kormánykoalíció belső békéje és lakossági megítélése szempontjából az idei év legfontosabb történése a Románia schengeni tagságáról szóló decemberi uniós döntés lesz, amely jelenleg erősen kétesélyes Hollandia kifogásai miatt.
Egy kudarc kölcsönös vádaskodásokat indíthat el a hatalom két nagyobbik pártja között, s felerősítheti a Brüsszellel kapcsolatos ellenérzéseket. Egy friss felmérés szerint a romániai polgárok többsége szuverenista politikát vár a román kormányzattól az uniós tagság iránti elkötelezettség mellett. A romániai politikum általában odafigyel a felmérésekre, a potenciális szavazóbázis hangulatváltozásaira, s gyorsan igyekszik alkalmazkodni ezekhez.
A schengeni tagság tematizálásával kettős beszéd jelent meg a hatalom pártjai részéről. Míg az államfő, a miniszterelnök, a külügyminiszter, a pártvezetők Brüsszel, de még a Romániát nyilvánvalóan alázó Hollandia irányába is tartják a hízelgő, egyezkedő magatartást, addig a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok második vonalában politizálók eddig sosem hallott nyilatkozatokat tesznek egy esetleges elutasító uniós döntéssel vagy éppen a holland állásponttal kapcsolatban.
A legmesszebbre Rareș Bogdan, a Nemzeti Liberális Párt európai parlamenti csoportjának vezetője merészkedett, aki strasbourgi felszólalásában azt mondta, Románia blokkolhatja határainál az ukrajnai gabonaexportot, ha nem születik számára kedvező döntés a schengeni tagság ügyében. A korábban az eurokonform retorikához görcsösen ragaszkodó kormánypárti politikusok az utóbbi időben egyre gyakrabban tesznek egyes uniós intézkedéseket, terveket kifogásoló, azokkal ironizáló kijelentéseket, amelyekkel az AUR támogatói és a szuverenista irányvonalat hiányolók felé kacsingatnak. Ez a patriótaként emlegetett diskurzus ugyanakkor nagyon könnyen egészülhet ki magyarellenességgel, amire van igény, illetve fogadókészség az infláció és elszegényedés által fenyegetett román társadalomban.
A magyarokhoz való viszonyulás két síkon mozog a bukaresti politika világában. Az egyik fontos tényező Orbán Viktor hatása a romániai közéletre. A magyar miniszterelnök politikája – az erdélyi magyarok túlnyomó többségének szimpátiája mellett – széles román tömegek számára is példaértékű. A Románia vezetőitől szuverenista politikát várók nagy része követi Orbán Viktor politikai lépéseit. Ők azok, akik a romániai fősodratú média által folyamatosan démonizált magyar miniszterelnököt megvédik a kommentekben, s hasonlóan bátor, a nemzeti érdekekért konfliktusokat vállaló kormányfőt látnának szívesen Bukarestben is.
A román politikum tisztában van Orbán Viktor növekvő népszerűségével, ezért időről időre riogatni kezdenek Magyarország állítólagos revizionista, befolyásszerző szándékával. Utóbbi alatt a hangulatkeltők az Erdélybe érkező támogatásokat értik. Kettős mércére épített érveik, illetve vádjaik hangoztatásakor ugyanakkor megfeledkeznek a „testvéri” Moldovai Köztársaság megsegítéséről.
A mindig kényes magyar–román államközi viszony most az óvatos egymás mellett élés stádiumában van. A remélt schengeni csatlakozás miatt Románia is nyitottabbá vált a magas szintű kétoldalú tárgyalásokra. Magyarország a térségbeli együttműködés erősítése jegyében évek óta igyekszik erősíteni a kapcsolatokat Bukaresttel. A szeptemberi, bukaresti magyar–román államfői csúcstalálkozót követően Klaus Iohannis elnök a megegyezést sürgette a Magyarországnak járó uniós pénzek brüsszeli blokkolása ügyében.
A háború és a szankciók okozta energiaválság egymásrautaltságot is jelent, ezzel mindkét fél tisztában van. Magyarországra nemcsak az erdélyi magyar közösség, de a román politikum is figyel. Olykor alkalmazzák a bevált magyarországi gazdasági megoldásokat, szemmel tartják a Brüsszellel vívott csatákat, azok megítélését a romániai potenciális szavazók körében.
Radikális fordulat nem várható a romániai politikában, de a 2024-es megméretési „szuperév” (elnök-, parlamenti, önkormányzati és európai parlamenti választásokat tartanak) közeledtével kampánycéllal várhatóan hangsúlyosabb formában jelennek meg a patrióta, szuverenista üzenetek. Mindez kizárólag belső használatra, a romániai igény kielégítésére – a Brüsszelhez való hivatalos igazodás folytatása mellett.
Pataky István / Magyar Nemzet
