Kölcsey Ferencre emlékeztek szülőfalujában

A 232 éve született Kölcsey Ferencre emlékeztek pénteken délután partiumi szülőfalujában, Sződemeteren, ahol a kiváló magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a nemzeti himnusz költője napvilágra jött 1790. augusztus 8-án. Szatmárcsekén hunyt el 1838. augusztus 24-én.

Sződemeter a trianoni diktátumig Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott, de ma Săuca néven a romániai Szatmár megyében található, magyarok pedig félszázan sem lakják.

Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára ünnepi beszédében Kölcsey Ferencnek egy emlékkönyvbe írt üzenetét idézte: „A haza minden előtt.” Úgy vélte: ez a négy szó vezérelte a magyar kormányt is, amikor a legfontosabb nemzetpolitikai döntéseit hozta. „A haza minden elé helyezése nemcsak értékrendet jelent a számunkra, hanem a cselekvésünket is egy irányba vezeti. (…) Egy új reformkor bontakozik ki a szemünk előtt, ahol a cselekvésünket a haza és a nemzet érdeke köré formáljuk. Erre a közös cselekvésre irányítva a figyelmet neveztük el az idei esztendőt a cselekvő nemzet évének” – jelentette ki.

A budapesti politikus arra biztatta a hallgatóságát, hogy cselekedjenek és éljenek a Kölcseytől idézett szavak szellemében, hiszen ez méltó a költő emlékéhez is.

Egyed Emese kolozsvári irodalomtörténész a költő szövegeiből idézve állapította meg: Kölcsey nagyon erős erkölcsi érzékű és érzelmi intelligenciájú ember volt, akinek az együttérzés, a segítőkészség, a szolidaritás határozta meg életét. Mint felidézte, országgyűlési követként túl bátor, túl modern volt a maga korában, ezért visszahívták. Részben azért mondott le a pesti életről, hogy az árván maradt unokaöccsét ápolja. A Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című írásában fogalmazta meg intelmeit az akkor 12 éves, beteges rokonához. Hitre intette az unokaöccsét, de egyben azt is sugallta, hogy legyen türelmes a más vallásúakkal. Emellett az emberiség és a magyar nyelv szeretetére buzdította.

Pakulár Julianna sződemeteri református lelkész, a helyi Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ vezetője arról beszélt, hogy az eldugott partiumi településen az ember zsigereiben is érzi, hogy magyar, mert „a helynek erőtere van”. A lelkész megjegyezte: a Himnusz ugyan nem Sződemeteren született, de itt nyer igazán értelmet.

Egy RMDSZ-es parlamenti képviselő is szót kapott, közhelyeket pufogtatva próbált meg aktuálpolitikai kampányüzenetével a „választókhoz” szólni.

A megemlékezést a Szamos Diákirodalmi Kör tagjainak szavalatai színesítették, a tasnádi Hepehupa néptáncegyüttes pedig citerazenével és néptánccal lepte meg a részvevőket. A Himnusz eléneklését követően következett a költőnek a templom mellett álló, ilyen ünnepi alkalmakkor cserkészek által őrzött szobrának megkoszorúzása. Több mint húsz koszorú került a szobor talapzatához, közintézmények, Kölcsey Ferenc emlékét őrző egyesületek, Magyarországról érkezett küldöttségek rótták le a tiszteletüket, majd a templomban egy adományként kapott Kölcsey-féldomborművet is lelepleztek.

Total
0
Megosztás
Total
0
Megosztás