Lesújtó friss adatokot összegzett a Valaszonline.hu portál a minap azzal kapcsolatban, hogy 2021-22-ben népszámlálás zajlott a történelmi magyar királyság utódállamaiban, és lassacskán nyilvánosságot kapnak a cenzus adatai. A magyar népesség fogyása vitathatatlan annak ellenére is, hogy a népszámlálás tisztessége, professzionalizmusa, metodikája és interpretációja számos kérdést és kétkedést vet és vetett fel.
Először esett 11,5 millió alá a Kárpát-medence magyar illetékességű lakossága, miután a határon túli magyarok száma 1,8 millióra zsugorodott, Magyarországon pedig az ott élő külföldiekkel együtt sem laknak többen 9,6 milliónál – derül ki a magyar és a szomszédos országok összesített népszámlálási adataiból. A magyarok aránya csak azért nem csökkent még durvábban, mert a Kárpát-medence többségi nemzetei „alulfogyták” egymást, a románok létszáma például húszmillió alá került, így a magyarság hatszázalékos aránya a kétszázezres fogyatkozás ellenére is megmaradt Románián belül.
Az adatok és tények fényében érthetetlen a hivatalos magyar nemzetpolitika kommunikációja, amely tovább sulykolja a „tizenöt millió magyar” szlogent, ami ma már puszta retorikai elem, legenda. Legutóbb a budapesti kormányzat szószólói azzal próbálták „ellensúlyozni” az európai magyarság drasztikus fogyását, hogy egymillió olyan magyarról beszéltek, akik más kontinenseken (főleg Amerikában és Ausztráliában) élnek. Holott köztudott: a magyar népelem egyszerűen elvész, egy-két generáció alatt asszimilálódik a nyugat-európai, amerikai és ausztráliai idegenségben. A 19–20. századi masszív kivándorlás tény, ám a nyelvföldrajz szakemberei kimutatták: ma már legföljebb százezres létszámú az a heterogén, szétszórt magyar nemzetrész, amelynek tagjai beszélik, értik a nyelvünket és meg is élik öröklött magyarságukat.
A hivatkozott összegzés itt olvasható: https://www.valaszonline.hu/2023/03/06/magyarorszag-karpat-medence-magyarsag-demografia-nepszamlalas-elemzes/
