Még kicsit botladoznak, de már a hórázás is megy az RMDSZ egyes politikusainak

Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyes politikusai  egyre bátrabban jelennek meg Románia nemzeti ünnepein, és nem tartják már sem szégyennek, sem kínosnak, sem pedig megvetendő dolognak, hogy magyar ember létükre például december elsején koszorúzzanak, kitűzzék a román kokárdát, egyáltalán jelenlétükkel legitimálják a „Nagy Egyesülés” hazug narratíváját.

Teszik ezt annak ellenére, hogy tudva-tudják, egy igencsak magyarellenes élű „ünnepen” szerepelnek, képviselik (?) a magyarságot, és erősítik azt az elsősorban a Nyugat felé felmutatott propagandisztikus képet, miszerint Romániában minden rendben van a nemzeti kisebbségek terén, hiszen lám, a magyarok is kormányon vannak, sőt együtt ünnepelnek a románokkal.

A két román lakosságú fejedelemség, Moldva és Havasalföld 1859-ben egyaránt Alexandru Ioan Cuza ezredest választotta fejedelméül, természetesen a kor nagyhatalmainak tudtával és jóváhagyásával. Ezt ünneplik Romániában minden január 24-én, az állami szervek mellett a román vezetésű települések önkormányzatai is. Ezeken az ünnepségeken eddig nem volt szokás a magyar jelenlét, de mára odáig jutottunk, hogy a Bihar megyei Margitta magyar alpolgármestere, Demián Zsolt meleg, méltató szavakkal emlékezik meg ünnepi felszólalásában Cuza ezredes érdemeiről, majd idéz Vasile Alecsandri „Hora Unirii” című verséből, a végén pedig feltéve az i-re a pontot, beáll hórázni a többi román politikus közé, többek között Pocsai Zoltán volt RMDSZ-es polgármester társaságában. Kicsit félszegen, nem csárdás ez ugyebár, de azért csak eljárják a nagy népnemzeti román körtáncot, talán még éneklik is:

Hai să dăm mână cu mână
Cei cu inima română,
Sâ-nvârtim hora frăției
Pe pământul României!

Innentől miként is lehetne jellemezni ezeket az urakat, és az általuk képviselt politikai erőt? Kívül magyar, belül román? Vagy csak opportunista, hatalomvágyó. a bársonyszékhez kézzel-lábbal, csárdással, hórával vagy bármilyen eszközzel, de tíz körömmel ragaszkodó maffia? Hol a gerinc, hol a jellem, hol a tartás? Volt egyáltalán, vagy csak kampányidőszakban kerül elő? Az is lehet, hogy csupán készülnek a jövőre, és mivel a magyar emberek (így a voksok is) a Berettyó-parti kisvárosban is alighanem alaposan megfogyatkoztak, már politikai túlélésüket keresve tesznek kedvére kiszemelt új választói rétegüknek.

Itt még magyarok, és a magyar kultúrát ünneplik

Így aztán a Demián félék egyszerre akarják eladni magukat jó magyarnak és jó románnak is, pedig akárki akármit mond, nem megy a kettő egyszerre. Nem lehet egyik nap a magyar kultúrát méltatni, Himnuszt énekelni, másnap pedig Románia születése felett örömködni. Illetve lehet, de az annyit is ér. Persze van az a réteg, amely vevő az efféle kettőségre, de azt tudni kell, hogy ez gyorsított út az asszimilálódáshoz, a nemzeti közösségként történő megszűnéshez. És még szégyellhetjük is magunkat az efféle bugyután hórázó, nevetségesen hajbókoló „érdekképviselőink” miatt az önérzetes románok előtt.

K. Szalárdi István

 

 

 

Total
2
Megosztás
Total
2
Megosztás