A Herczeg Ferenc-díjjal kitüntetett újságírót, a Magyar Rádió Krónikájának volt vezetőjét, a Vasárnapi újság egykori főszerkesztőjét életének nyolcvanadik évében érte a halál – adta hírül a Magyar Fórum portál. „Fájdalommal, megtört szívvel búcsúzunk kedves, hűséges barátunktól, harcostársunktól, Győri Bélától” – fogalmaznak.
Győri Béla agrármérnöknek tanult, 1965-ben kezdett újságírással foglalkozni Szolnokon, a fővárosba kerülve a közrádió híradójának volt rovatvezetője, majd főszerkesztője. Bár a szerkesztőség párttitkára is volt, mégsem számított eléggé vonalasnak, ezért 1987-ben száműzték a Krónika vezetői székéből, és egy vasárnap délelőtti műsort, a Vasárnapi újságot bízták rá. Már az első, 1987. november 1-jei adás után a neve összeforrt a Kossuth rádió vasárnap reggeli műsorával, amely a csatorna leghallgatottabb magazinja lett, egészen 1991-ig, amikor is a balliberális támadások hatására kitúrták a rádióból. Később azért támadták, mert állítólag együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, bár ő tagadta, hogybárkiről jelentett volna.
1993-ban csatlakozott a Magyar Igazság és Élet Pártjához, amelynek a szóvivője lett, majd folyamatosan publikált a kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, MDF-, majd MIÉP-alapító Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban. Ezt élete végéig felrótták neki a progresszív baloldaliuak és az internacionalista helyezkedők.
Győri Béla a cigánypasztorációt bemutató riportjaiért II. János Pál pápa elismerését is kivívta annak idején. 2020-ban kapta meg a közmédia Herczeg Ferenc-díját.
Pilhál György a Magyar Nemzetben így búcsúzik tőle: „ Az egykori rádiós újságíró nevére talán már csak az idősebbek emlékeznek – bennük viszont annál mélyebb nyomott hagyott. Győri Béla volt a Kossuth rádió 1987. november elsején induló Vasárnapi újság műsorának első felelős szerkesztője. A posztot – a langyos magazinnak tervezett műsor vezetését – egyfajta lefokozásnak szánta a rádióvezetés a Krónika korábbi főszerkesztőjének. Ám pechjükre nem így alakult. Dacára a hajnali hatórás kezdésnek, a Vasárnapi újság pillanatok alatt az adó leghallgatottabb műsorává lett. Eleinte főképp a határon túlra rekedt magyarság sorsával foglalkozó riportok alkották az adások gerincét, majd egyre több és több tabudöntögető belpolitikai téma került a műsorba. Némelyik »keménységén« ma már talán mosolyognánk, de akkor, amikor a vesztét érző pártállam még mindig – már csak azért is – erősnek akarta mutatni magát, nagyot szóltak ezek a hajnali riportok. Hát hogyne, hiszen a kitelepítésekről, a padlássöprésekről, később Recskről, az ÁVH-ról, a kékcédulás választásokról addig még pisszenni sem lehetett idehaza az éterben. Drámai visszaemlékezések, szívbemarkoló élettörténetek szakították szét a vasárnap reggelek korábbi csöndjét. Jámbor magazinműsor helyett a magyar közelmúlt tragédiáival, szemtanúinak nyers vallomásaival találta szembe magát a meghökkent hallgató. Győri Béla vasárnap hajnalai felébresztették az országot. Négy éven át vezette, szerkesztette a Vasárnapi újságot. Csak egy markáns Csurka István-rádiójegyzet örvén tudták eltávolítani tisztéből – de ettől csak még nagyobbra nőtt.”
