A fenti címmel jelent meg a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete elnökének, Bedő Zoltánnak az írása a Székely Hírmondó című sepsiszentgyörgyi lapban. Újraközlésével portálunk a cikk tartalmával és üzenetével való egyetértését kívánja kifejezni, különösen annak fényében, hogy immár Erdélyben is vannak olyan sajtóorgánumok, amelyek helyt adnak az – különösen magyarországi ellenzéki inspirációjú – oltásellenes propagandának, ami emberek százainak-ezreinek életét, egészségét veszélyezteti. Lásd hát alább a rövid írást:
Megrázó „élményben” volt részem a sepsiszentgyörgyi dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház intenzív terápiás Covid-részlegén tett látogatásom alkalmából. Szembesültem a meztelen valósággal, amelynek döbbenetes voltát nem tudja érzékeltetni a kimondott vagy leírt szó, de még a televízióadók helyszíni közvetítése sem. Amint a koronavírus karmai között vergődőket gyógyítók és ápolók elképesztő erőfeszítését, végtelen türelmét és angyali jóságát sem. Meggyőződtem, hogy Ők a mindennél is többet tesznek az élet és halál mezsgyéjén leledzők megmentése érdekében. És az ehhez szükséges korszerű felszerelés, jelenleg ismert gyógyszer is biztosítva van.
Az intenzív terápiás osztályra belépni csak hosszas és alapos előkészítés, kettős szájmaszk és kesztyű, védőruha és lábbeli magunkra öltése után, és a kórház munkatársának kíséretében lehet. Így alkalmam nyílt belekóstolni e „szerelés” hordásának légszomjjal és fokozott izzadással járó nehézségeibe. Fogalmat alkothattam, hogy mekkora fizikai megterhelést kell elviselniük az itt dolgozóknak. És erre még rátevődik a levegő után kapkodó és gépek által lélegeztetett betegek látványa okozta lelki nehezék.
Eddig is képtelen voltam elfogadni, de az itt szerzett tapasztalatokkal a tarsolyomban határozottan elutasítom a Covid19 létezését tagadók magatartását. Mint ahogy a terjedését megakadályozni hivatott intézkedések ellen tüntetőkét is. De nem csak elutasítom, hanem bűnnek tartom, hiszen a kór következményeinek tudatában kijelenthető, minden ilyen megnyilvánulást a közösség ellen elkövetett merényletnek kell tekinteni és ekképpen kezelni.
Az igaz ugyan, hogy az emberiség összlétszámához (7.903.646.000) viszonyítva még nem túl magas a járvány miatt közvetlenül elhunytak száma (5.166.129), azonban egyetlen élet is számít. És ne feledjük, amennyiben a közvetett eseteket is figyelembe vennénk, egészen másképp alakulnának ezek a mutatók. Gondoljunk csak a kórházak túlterheltsége okán elmaradt beutalások, elhalasztott műtétek, időben el nem kezdett kezelések áldozataira. Ráadásul a kórokozó egyre agresszívebbé válik. Éppen ezért vírusügyben csak mindezek alapos mérlegelését követően foglaljunk állást, de leghelyesebb, ha ezt a szakemberekre hagyjuk.
