Miből lesz a cserebogár?

Egy világpolgár című friss jegyzetében egy tévériporterből lett celeb legújabb „nemzetmentő” igyekezetét világítja meg Pilhál György. Íme:

Frei Tamás író, üzletember volt a Telex állandó műsorának vendége minap. Freiről elsőként az ugrik be az olvasónak, hogy sok éve hazug tévériportot készített egy állítólagos moszkvai bérgyilkossal, aki hatszáz dollárért vállalta kamerába mondani: egymillió dollárért hajlandó lenne lelőni Orbán Viktor miniszterelnököt. Másodjára meg az jut az eszünkbe, hogy Frei Tamás szégyelli saját szülőhazáját. Pár esztendeje így foglalta össze magyarsága – pardon: „magyarsága” – miatti rossz közérzetét: „Manapság magyarként már különböző nyelvekre váltva csatározok az adott körben a finneknek kijáró (akkortájt »finnként« mutatkozott be – a szerk.) legalább semleges kíváncsiságért, hogy a társaságban ne én legyek a rögtön félretolt, nem is igazán kultúrembernek tartott magyar, valahonnan a Balkán-szerű mélységből”. Egyik politikai „fejtegetésében” pedig így írt közösségi oldalán: „A durva, sokszor agresszív, fekete-fehér stílusban fogalmazó magyar kormányfő beszéde, nos, ez Brüsszelben fülsértő.”

Frei Tamás világpolgár most azt magyarázza a Telex műsorában, hogy ő bizony kelet helyett a nyugati „szuperkontinenshez” csatlakoztatná Magyarországot. Meg hogy a miniszterelnök „nagyobb várúrként viselkedik, mint amekkora a valós vára, és ezt csak úgy tudja elérni, hogy gáncsoskodik, akadékoskodik, dealeket akar kötni.” Mennyivel jobbat tenne Magyarországnak egy kiegyezés Európával, mereng a nemzetközi ember. Már csak azért is, mert az idő múlásával Orbán Viktor leendő alkupozíciója romlik. „Ha túl sokáig várunk, akkor nem is lesz fontos kiegyezni velünk […], de nem akarok ebben okoskodni.”

Ezt épp javasolni akartam.

*

Vig György Frei könyvében megölik a miniszterelnököt című cikkében alig egy hónappal ezelőtt így írt a showman legújabb könyve kapcsán, ami 2015 – A káosz éve és a magyar elit háborúja címmel jelent meg az Ulpius-ház Könyvkiadónál közel hatszáz oldalon, s amit már nagy elánnal terjesztenek Erdélyben is: „Nevezetes pillanat volt a honi kereskedelmi televíziózás töretlenül felfelé ívelőnek aligha nevezhető történetében Frei Tamás tizenkét évvel ezelőtt készített moszkvai riportja. A nevezetes műsorban a dokumentarista alaposságára és témaérzékenységére egyaránt rátarti tévés újságíró megszólaltatott egy férfit – állítása szerint egy profi bérgyilkost –, aki egymillió dollárért vállalt volna egy magyar miniszterelnök elleni merényletet. A sokak által megkérdőjelezett hitelességű interjú nemcsak Frei televíziós munkásságát befolyásolta, hanem – mint azóta kiderült – későbbi írói ténykedésére is rányomta bélyegét. A regényíróvá alakult egykori riporter harmadik regényében egy gonosz maffiózó segítségével felrobbantja fiktív hazánk első emberét. Az Értelmező kéziszótár szerint a fikció szó a következő jelentésekkel bír: 1. kitalálás, elmeszülemény, koholmány 2. képzelődés 3. td. a valóságban nem létező tény, helyzet stb. feltevése, amely azonban a valóság pontosabb megismeréséhez vezet. A magyar miniszterelnök elleni bérgyilkos tevékenységgel kapcsolatban felmerülhet egy másik kifejezés is, lásd fixa idea. Ennek szótár szerinti jelentései: 1. orv. kényszerképzet, rögeszme 2. átv. hóbort, vesszőparipa.”

Ezt követően a recenzens megpróbálja összefoglalni a terjedelmes, bestsellernek szánt Frei-kötet sztoriját. Ugyan nem mondja ki, de magunkól is rájövünk: nem egy bármennyire is értékes irodalmi alkotással állunk szemben. Fogalmi és stiláris bukfencek láncolata tarkítja a regényt, miközben a szerző korlátolt írói eszköztára és behatárolt fantáziája miatt a világhálón tett barangolásai során lelt gyöngyszemekből fűzi össze művét. „Frei fikciója a gonosz poligarchák mesterkedéseiről (ez egy általa alkotott kifejezés, melyre nagyon büszke, és amit a politikus és az oligarcha szavakból hozott létre), amúgy kísértetiesen emlékeztet egy másik szerző, a túlzásba vitt politikai objektivitással egyáltalán nem vádolható Magyar Bálint Maffiaország-koncepciójára. Mivel azonban Frei Tamás már könyve első mondatában hangsúlyozza, hogy regénye szereplőit a képzelete szülte, tehát, ahogy az oviban szokták mondani: nem ér a neve és káposzta a feje” – írja Vig György.

Több szereplőjének bicskanyitogató minősítéseket ad a szájába az „író” Frei a magyar népről, nyelvről, nemzetről, hazáról, annak kultúrájáról és történelméről. De egyszer aztán még a feltűnően bambának ábrázolt fikciós magyar nép is fellázad. Mert zsugori – áll a regényben. „Ezeket a magyarokat semmi sem ijeszti meg jobban, mint a vagyonuk elvesztése. Ötvenhatban is ezért mentek az utcára.” Ez nem csak hazug, hanem durván kegyeletsértő kiszólás is.

Végül a recenzens, akinek volt ideje és energiája átrágni magát a könyvön, így helyezi el elegáns iróniával a „kánonban” Frei Tamást: „Bestsellereket gyárt, termékeit sokan megveszik. Mint ezt korábbi interjúiban már említette, szándéka szerint a nemzetközi piacra is betör regényeivel. Az csak nagyjából körvonalazható, mely külhoni olvasói réteget célozta meg a magyarokat alsóbalkáni, poligarcha maffiától sanyargatott ostoba népként ábrázoló sematikus kalandregényeivel. Arra viszont bizton számíthat, hogy idegen nyelvre lefordítva regényei a szövegminőség tekintetében javulhatnak valamicskét.”