Sitkei Levente Bohócok című írásában aggodalommal veszi górcső alá a magyar közéletet és a médiaszereplők teljesítményének színvonalát. A cikk a Magyar Nemzetben jelent meg, alább olvasható.
David Pressman amerikai nagykövet influenszereket látott vendégül a minap. Ott álltak-ültek körülötte egy bolyban, mint valami iskolai osztály, akik megnézhették, hogy is néz ki belülről az amerikai nagykövetség. Nem csoda, hiszen lényegében ők ezek, nem sokban különböznek az iskolásoktól. Azok a fiatalok, akiknek rengeteg tanulnivalójuk van még az életről, de mindenféle védekezés nélkül belerohannak az oroszlán barlangjába. Az oroszlán pedig arra se veszi a fáradságot, hogy morogjon.
Ez az új média, az influenszerek hada. De vajon miért hinne bárki is egy Messiás-tudattal megátkozott, műveletlen huszonévesnek, aki egy kamerát magára irányítva szónokol? Mert a virtuális világ eltorzította az értékeket. Milliók hallgatják meg a srácok néha hajmeresztően buta eszmefuttatásait, és bár nem mondhatni, hogy minden egyes szavukat elhiszik, de hatással van a hallgatóságra a szóözön. Ez biológia és fizika. Az ember így van összeszerkesztve, hogy a szépen megrendezett előadásra reagál, akár elutasítóan, akár egyetértően, de mindenképp valami módon válaszol önmagában. A nyomtatott szó a varázslat első eleme, a szépen rendezett szöveg hihetőbbnek hat, mint a kézzel írt, a rádióban hallott szó erősebb a nyomtatottnál, a tévé által közvetített kép és hang együtt pedig a legerősebb hatású. Az influenszerek pedig pontosan ezt használják ki. Az egész világ pedig együtt ringatózik a zsoldosnak felcsapott tinédzserekkel.
Ugyanis ezek a fiatalok láthatóan egyáltalán nem autonóm személyiségek. Őket vezetni kell. Természetesen hisznek abban, hogy nekik igazuk van, mindenben, tökéletesen tájékozódnak a világ eseményeiben, és mindig rá tudnak mutatni, kinek van igaza. Van egy évszázados konfliktus, amelyben meghalt millió ember, s három másodperc alatt rámutatnak az egyik félre, aki a „jó”, és a másikra, aki a „rossz”. Jelenleg Ukrajna jó, Oroszország rossz, Palesztina jó, Izrael rossz. Persze azért csak őket említem, mert azért ezek az influenszerek nem túlzottan kiműveltek, és nem nagyon merészkednek bonyolultabb, kevéssé ismert területekre. Nekik szexi konfliktusok kellenek, tiszta és egyértelmű helyzetek, ahol sok kép és videó áll rendelkezésükre, hogy alátámasszák álláspontjukat. Kongóban ez nehéz, és különben is, ott mindenkinek olyan neve van, mint egy tetszőleges PSG-játékosnak, és az is nyilvánvaló, hogy mivel zsoldosok, a megrendelő érdekeit kell kiszolgálniuk. Esetünkben az Egyesült Államokéit. Magyarországon.
A magyar belpolitika baloldali részén teljesen tehetségtelen alakok sorakoznak, akik együtt öregszenek velünk. A fiatal aktivistákból meglett középkorú politikusok lettek, akik ugyanazt szajkózzák, mint évekkel ezelőtt, pedig soha nem vezetett eredményre a törekvés. Az új nemzedék hozzászürkült a régihez, a kommunista brigád kihalt, s a fiatalokból lett középkorúak megörökölték a sehová se vezető gyakorlatot.
Az influenszerek feladata az, hogy valahogy izgalmasabbá tegyék ezeket a mamlaszokat. Felkapnak egy-egy gumicsontot, például a bicskei gyermekotthon botrányát, és mindenféle elemzés vagy értékítélet nélkül szerveznek egy tüntetést. Igen, olyanok is, akik akár érintettek lehetnek a gyerekek zaklatásában, de ne feledjük, ez politikai feladat, s nem erkölcsről szól.
Láss csodát, az influenszerek százszor annyi embert tudtak megmozgatni, mint a baloldali pártok. A közélet iránt minimálisan is érdeklődő fiatalok ugyanis nem pártbrosúrákat bújnak, hanem TikTok-videókat néznek mobilon, és egy jól megszervezett tüntetés pontosan olyan, mint egy átlagos péntek esti buli. A nagy feladat baloldalon az volna, hogy az influenszerek tevékenységét összekössék a pártokéval, azaz a viháncoló fiatalok bemenjenek később a szavazóhelyiségekbe és ott behúzzák az x-et a sugalmazott pártra. Itt szokott megakadni a nagyon szépen megolajozott rendszer, hiszen a pártok és a politikusok tehetségtelenek, nem vonzók és folyamatosan marakodnak egymás között. Az a fránya demokrácia, ugye, hogy pártok indulnak a választásokon, és nem influenszerek.
Az azonban látható, hogy az egész világon recseg-ropog a demokrácia rendszere, mert sokkal könnyebb nyerni virtuális téren, mint a hagyományos módon, munkával. Amerikában Donald Trumpra kígyót-békát kiabálnak, igazi pokoli zaj van az éterben, pedig nem lehet azt mondani, hogy elnökként olyan rossz volt a tevékenysége. A győzelmét úgy próbálják megakadályozni, hogy jogi eszközökkel lehetetlenné teszik az indulását. Feltehetően ez most nem fog sikerülni, de nem tudjuk, tíz év múlva mi lesz a helyzet, az akkori nyugati világ mennyire torzul el. Lehet, hogy az influenszerek fognak akkor már irányítani, egyszerű és célzott üzenetekkel, mindenféle erkölcs és vízió nélkül.
De az is lehet, hogy tömegek fogják eldobni egy nap az okostelefont, mert kiábrándulnak ebből a világból.
