Petőfi lelke ott van velünk, mikor ma, magyarok teszünk valamit szülőföldünkért, közösségünkért, nemzetünkért. Emléke mellett tartsuk meg ezt a lelkületet is – jelentette ki Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár ma a Maros megyei Fehéregyházán, ahol nem a költő feltételezett halálának évfordulóján, hanem egy nappal korábban tartottak megemlékezést.
A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és az RMDSZ Maros megyei szervezete által rendezett emlékünnepség koszorúzással kezdődött az Ispán-kúti emlékműnél, majd az unitárius templomban istentisztelet követte. A turulmadaras emlékműnél is volt koszorúzás, az ünnepi hangulatot a sárospataki 8kor Színház, a bajai Rábl Színpad és Zenei közösség, valamint Bánföldi Szilárd színművész fellépése biztosította.
A Segesvár melletti településen, a turulmadaras emlékműnek helyet adó múzeumkertben az 1849-es fehéregyházi csata és Petőfi Sándor feltételezett halálának 174. évfordulója alkalmából tartottak ünnepi megemlékezést. A falu szélén, az országúttól 3 km-re délre, egy kis dombon áll a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkje, egyes feltételezések szerint a költő is alatta nyugszik. A tömegsír helyét Haller Ferenc 1867-ben bekerítette, és ő ültetett köréje hársfákat. Az emlékművet 1887–88-ban Alpár Ignác, a tetején lévő turult 1897-ben Köllő Miklós készítette. (Ezt a monumentumot egyesek összetévesztik az Ispánkútnál, a költő feltételezett elestének helyén, közvetlenül az országút mellett álló Petőfi-emlékművel, amit 1969-ben állították föl.)
A múzeumkertben a már említett budapesti fideszes politikus és a Maros Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke mondtak politikai tartalmú beszédet. Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke arról beszélt, hogy az egykori csata helyszínén a „visszatérő, örökké élő Petőfire” emlékeznek évről évre. Külön szólt Haller Lujza grófnőről, aki az emlékparkot és helyi Petőfi-múzeumot létrehozta, gondozta a múlt század elején.
Pohankovics András, Kiskőrös képviselőjeként „az egyik szülőváros” üzenetét hozta, és úgy vélte, a költő születésének idei bicentenáriuma ösztönzés a határon túli és inneni magyarság számára, önazonosságát, megmaradását szolgálja. Balla László, Kiskunfélegyháza alpolgármestere rámutatott, hogy Petőfi minden magyaré, nem véletlenül nyugszik egyszere sehol és mindenhol, és halálának napja a megdicsőülésének napja.
Mint ismeretes, Petőfi Sándor halálának időpontja, módja, körülményei mindmáig nem ismertek, nyughelye is feltételezések tárgya, egyes, hitelt érdemlően máig meg nem cáfolt kutatások szerint orosz fogság és szibériai száműzetés lett a sorsa, 1856-ban hunyt el vérmérgezésben a burjátföldi Barguzinban. A magyar irodalomtörténet – noha születésének pontos ideje és helye is vitatott – a költőt úgy tartja számon, mint aki Alexander Petrovicsként született Kiskőrösön, 1823. január 1-én, és Fehéregyháza környékén hunyt el 1849. július 31. A Petőfi Sándor nevet 1842-ben vette fel a szlovák származású ifjú poéta, ekkortól publikált ezen a néven.
