Románia politikai élete ismét forrong – vette észre Kovács András, aki a Mandiner.hu-n tett közzé egy összegző helyzetelemzést Az elit erkölcsi bűnei bizony visszaütnek – közeleg a politikai földrengés címmel, alább olvasható. (A szerkesztői megjegyzések a tévhiteket hivatottak korrigálni.)
A romániai események azonban jóval túlmutatnak az ottani történéseken. Ha egy mély erkölcsi és politikai válságot nem sikerül időben kezelni, akkor az bizony később sokkal súlyosabb és erőteljesebb formában törhet a felszínre.
2024 novemberében nemcsak az erdélyi magyarság, nemcsak a közép-európai régió, hanem Brüsszel is megdöbbent a romániai elnökválasztás első körében történteken. Minden várakozással ellentétben a voksolást az addig szinte ismeretlen Călin Georgescu nyerte. A függetlenként induló politikus egyértelműen szélsőséges, neonáci elveket vall (szerk. megj.: szerző automatikusan veszi át a neomarxista médiapropaganda minősítését), de a kampányban nem erről beszélt, hanem egy elitellenes vonalat vitt. Georgescu első körös sikere után úgy tűnt, a legionárius nézeteket is valló férfiból Románia elnöke lesz. A politikai elitnek lépnie kellett saját túlélése érdekében. (Ez egyébként a kommunista gyökerű posztkommunista „elit” – szerk. megj.)
Példátlan akció indult Romániában a szélsőséges jelölt ellen. Végül Brüsszel és a román politikai elit összejátszásának eredményeként külföldi beavatkozásra hivatkozva megsemmisítették az elnökválasztás első körének eredményét, és új voksolást rendeltek el. A megismételt elnökválasztásból később kizárták Georgescut, mert minden felmérés azt mutatta, hogy a román állampolgárok őt fogják megválasztani államfőnek. A mai napig teljesen vitatott döntés óriási vitákat és lefojtott indulatokat generált Romániában is, de a politikával foglalkozó közvéleményt a mai napig mélyen megosztják azok az események, amelyek akkor történtek keleti szomszédunkban.
Az erdélyi magyarság jövője iránt aggódóként Georgescu győzelme finoman szólva nem volt pozitív fejlemény. Minden józanul gondolkodó közéleti szereplő tudta, hogy a radikális politikus államfővé választása nagyon sötét korszakot hozott volna mind Székelyföld, mind a szórványban élő magyarok számára. (Ez ismételten egy ujjból szopott, az RMDSZ-propagandát visszhangzó állítás – szerk. megj.) Nemcsak Budapest, hanem az összes határon túli magyar közösség számára fontos cél volt, hogy Georgescuból ne legyen elnök. Összmagyar érdekké vált ennek a célnak az elérése. (?!)
Időleges megkönnyebbülés
Sokan teljesen joggal megkönnyebbültek akkor, amikor hatósági döntéssel sikerült kizárni Georgescut a további versengésből. Az erdélyi magyarság feje fölül elhárult egy nagyon súlyos veszély, jogos volt a fellélegzés. (Lásd mint fent: ez a mélyállami gyökerekkel rendelkező, a posztkommunista hatalami struktúrákba beágyazódott RMDSZ sugallata – szerk. megj.). Az egész megsemmisítési és kizárási ügy azonban mérgező sebként ott marad a romániai politika testén. Ezt a mérgező sebet pedig a politikai elit, és bizony közte az RMDSZ minden módon próbálta láthatatlanná tenni. Nemcsak román, hanem több millió európai polgárban fogalmazódott meg az a feltételezés, hogy Georgescut azért kellett kizárni a versengésből, mert esetleges győzelme mind a romániai, mind a brüsszeli politikai elit hatalmára súlyos veszélyt jelentett. Ezt a percepciót egyébként azóta sem sikerült érdemben senkinek sem cáfolnia.
Georgesu kilőtték, majd pedig megismételték az elnökválasztást. A 2024. végén történtek miatti össztársadalmi felháborodást pedig egy alapos költségvetési osztogatással orvosolták. Az elit összezárt és a magyar szavazók hathatós támogatásával 2025 májusában sikerült megakadályozni, hogy a Georgescu örökébe lépő, szintén szélsőséges politikus, Georghe Simion beköltözhessen a román államfői palotába. Simiont sikerült legyőzni, de a sokak által feltett legitimációs és erkölcsi kérdések ezzel nem oldódtak meg.
Az egész elnökválasztási hercehurca során történteket ideig-óráig sikerült a szőnyeg alá söpörni, de 2025 nyarán részben elérkezett az igazság órája. A román politikumnak sikerült összetákolnia egy olyan koalíciót, amely kívül tartotta a proteszterőket. Ez egy teljesen legitim lépés volt, mivel a parlamenti többség az ő oldalukon állt. A probléma ott keletkezett, hogy az elmúlt évek összes gazdasági hibájának a kijavítása arra a vezetői rétegre várt, amely egyébként mindent elkövetett Georgescu és Simion ellen. A gazdasági lufi kipukkadt, a romániai polgárok nyakába pedig egy brutális megszorítássorozat zúdult.
A szőnyeg alá söprés finoman szólva nem segített
A liberális-szocdem-RMDSZ-koalíció minden támogatást megkapott Brüsszeltől és a román mélyállami struktúráktól annak érdekében, hogy a gazdasági stabilizációt végrehajtsák. A stabilizáció azonban súlyos társadalmi árat követelt. Az elszabaduló infláció, a csökkenő jövedelmek pedig óhatatlanul a választók egy jelentős részét a korábban vereséget szenvedő szélsőségesek felé lökte. És löki mind a mai napig. A növekvő belső feszültségek és a politikai túlélés logikája mára elvezetett odáig, hogy a tavaly összetákolt kormányszerkezet a teljes szétesés felé halad.
Az országban élők egyrészt továbbra sem kaptak egyenes választ arra, hogy mi történt 2024 végén. (Kitől kaphattak volna? A hatalmon lévőktől? Akik államcsínyt hajottak végre pozícióik megtartása végett? Erről ma már mindenki meg van győződve, bel- és külföldön egyaránt – szerk. meg.) Ezt a súlyos morális válságot pedig csak felerősítette az elmúlt hónapok megszorítási spirálja. Mindez mostanra egy olyan robbanásközeli állapothoz vezetett, amit a politika sem tud már a szőnyeg alá söpörni.
A kormányon lévő szocdem párt érezte úgy, hogy ebből a helyzetből ki kell törnie. Az alakulat gyorsan felsorakozott a Georgescu és Simion mögött álló AUR kormánybuktatási kezdeményezése mögé, így május 5-én nagy valószínűséggel megbukik az eddigi kabinet. A szocdemek tehát a mostani állás szerint lepaktáltak azzal az AUR-al, amely az elmúlt években a teljes politikáját a mostani román elit leváltására összpontosította.
Bár a román politikában semmilyen fordulatot sem lehet kizárni, a jelenlegi tudásunk alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy öles léptekkel abba az irányba haladnak a folyamatok, amelynek a végén a Georgescu és Simion mögött álló politikai formáció abszolút többséget szerezve átveszi a hatalmat Romániában. (Ezt a parlamenti matematika nem támasztja alá, előrehozott választások pedig nem körvonalazódnak – szerk. megj.)
Jelezzük még egyszer: nem tudjuk, mit hoz a jövő, de a folyamatok ebbe az irányba mutatnak. 2024 végén bizony maradt egy gennyedző seb a román politikában. Az elnökválasztás kurta-furcsa ellopása bizony egy olyan erkölcsi tehertétellé vált, amelynek sötét árnyéka kivetült a mögöttünk hagyott hónapokra. Ennek a súlya pedig úgy tűnik, most elsöpörhet mindent a keleti szomszédunkban. Mindez a számunkra nagyon fontos erdélyi magyarok számára nem sok jót ígér…
Az erkölcsi vétségek a politikában is megbosszulják magukat
A Romániában történtek azonban egyáltalán nem példa nélküliek a politikában. Elég csak felidézni 2006. szeptember 17-ét, amikor Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde nyilvánosságra került. Az akkor kulminálódó erkölcsi válságot a szocialista kormányfő mindenáron próbálta lereteszelni, de végül teljes kudarcot vallott. Nem lehetett a végtelenségig a fedő alá benyomni azt a jogos elégedetlenséget, amit Gyurcsány szavai kiváltottak. A szocialista kormányfő túlélési kísérlete pedig mára a teljes hazai baloldalt megsemmisítette.
A kirívóan hibás és morálisan is nehezen elfogadható döntések közé tartozott Angela Merkel 2015-ben mutatott viselkedése a migrációs válság csúcspontján. Akkor a németek megkérdezése nélkül döntött úgy a CDU kancellárja, hogy korlátlanul bemehet bárki az országba, mert a problémát meg tudják oldani. Az emberek akaratával szembemenetelő politika pedig „meghozta a gyümölcsét”. A kereszténydemokraták mára szavazóik túlnyomó többségét elvesztették, és a mai napig nem sikerült érthető magyarázatot adniuk az akkori tetteikre.
Románia, Magyarország és Németország példája is világosan mutatja: ha súlyos erkölcsi válságokat nem sikerül megoldani a politikában, akkor ideig-óráig úgy tűnhet ugyan, hogy sikerült elreteszelni az elégedetlenséget, a kukta fedele azonban nagyon hirtelen lerepülhet és végül mindent elsöpörhet.
