A magyar színjátszás történetének első olyan művésze lett Prielle Kornélia (ejtsd: priel), aki elnyerte a Nemzeti Színház örökös tagja címet, miközben élete olyan fordulatokat tartogatott, amelyeket még a legmerészebb drámaírók is megirigyeltek volna.
1826. június 1-jén, pünkösdvasárnap született Máramarosszigeten, apja a francia származású Prielle József szíjgyártó volt; anyja erdélyi asszony, családi nevén Székely Eleonóra. Keresztelésekor az Antónia utónevet kapta, melyet azonban még kiskorában felcseréltek a Kornélia névvel, amit a közéletben használt. Testvérei: Prielle Lilla (Rónay Gyuláné), Prielle Emília (Láng Boldizsárné) és Prielle Péter mind a színi pályára léptek.
Kornélia kedve a színészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd kezébe kapván Jósika Miklósnak az Adorjánok és Jenők című drámáját, azt nagy buzgalommal tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában lépett először színpadra Szatmárnémetiben, Tóth István társulatával a Két gályarab c. drámában, egy 11 éves kisfiú szerepében.
A leányra már gyermekkorában nagy hatással bír Déryné és Kántorné, a kor két ünnepelt színésznője, akikkel erdélyi turnékon találkozhatott, s akik felfigyeltek elementáris erővel feltörő tehetségére. 1844-ben Nagyenyeden ismerte meg majd hívta meg a Nemzeti Színházhoz Szigligeti Ede, akinek Zsidó című népszínművében az év őszén Nagyszebenben nagy sikerrel játszotta Lizi szerepét. S bár a fővárosban szép méltatásokat kapott, Kornélia 1845-től mégis a vidéki vándorszínészet választotta, főként az Alföld és Erdély városaiban lépett fel különböző társaulatokkal. Majd csak 1861-ben szerződött véglegesen a Nemzeti Színházhoz.
A francia és az újabb magyar színműirodalom vezető női szerepkörében kimagasló művésze volt a Nemzeti Színháznak. Mint sokszínű, egyéni varázslattal megáldott színészt ünnepelte a korabeli kritika. 1881-ben a Nemzeti első örökös tagjává választották.
Különösen a divatos, könnyed francia darabokban és az új magyar drámákban tündökölt. Az igazi, mindent elsöprő sikert azonban Csiky Gergely A nagymama című darabja hozta meg számára, amelyet a szerző kifejezetten az ő zsenijére formált. Amikor a társulat 1892-ben Bécsbe utazott, a császárváros közönsége és kritikusaia is térdre borultak a játéka előtt.
Míg a színpadon fegyelmezett „királynőként uralkodott”, a magánéletében igazi vadvirág volt, aki makacsul követte a szíve szavát. Miután nem lett a kezéért küzdő Petőfi Sándor felesége, kisvártatva hozzáment a kor ünnepelt férfiideáljához és állandó színpadi partneréhez, Szerdahelyi Kálmánhoz. A házasságuk azonban nem bírta ki a történelem viharait, a szabadságharc idején elváltak. Kornélia ezután egy huszárkapitány, Hidassy Elek felesége lett, és a vidéki birtokos mellett egy időre a színpadnak is hátat fordított. A csendes falusi élet azonban nem volt neki való. Hamarosan felbontotta ezt a házasságot is, és visszatért az egyetlen igaz szerelméhez: a színházhoz. A sors fintora, hogy a színpadon újra találkozott első férjével, Szerdahelyi Kálmánnal, akivel másodszor is összeházasodott.
A legbizarrabb felvonást azonban élete legvégére tartogatta a magánélete: 79 évesen negyedszer is férjhez ment, mégpedig a nála negyvenöt évvel fiatalabb íróhoz, Rozsnyay Kálmánhoz, ami valóságos pletykaáradatot indított el a korabeli Budapesten. Ráadásul a vagyonát féltő rokonai haragjával is szembe kellett néznie, öccse, Prielle Péter egyenesen a bíróságra ment, hogy elmegyengeségre hivatkozva gondnokság alá vegyék. A színésznő ugyanis évtizedek óta támogatta őket anyagilag, többen nála is laktak Vas utcai, hatszobás bérelt lakásában…
A kirendelt orvosszakértők azonban 1905 novemberében egybehangzóan kijelentették, hogy Prielle Kornélia teljesen beszámítható. A támadások közepette kevesen álltak ki mellette, de köztük volt Jászai Mari, aki tíz évig lakott egy házban vele. 1905. december 24-én megtörtént a házasságkötés a színésznő lakásán, szűk körben.
Prielle Kornélia nem sokkal az újabb esküvő után, 1906 februárjában hunyt el a fővárosban, ahol nagy részvét mellett kísérték koporsóját a Nemzeti Színházból a Keleti pályaudvarra, hogy a férje családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra Szabadszálláson. A helybéliek a mai napig tisztelettel őrzik a magyar színpad egyik első igazi ikonjának emlékművét.
