Egyedi és megismételhetetlen alkalomnak lehettek szemtanúi azok, akik részt vettek szombaton délben a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templom búcsús szentmiséjén: a város védőszentjének új szobrában elhelyezték Szent Miklós püspök ereklyéjét – számolt be képes riportban az eseményről a Székelyhon.ro.
A búcsús szentmise szónoka Kovács Gergely, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke volt. Prédikációja elején felvetette: „Szegény Szent Miklós püspök, vajon ismerünk téged? Tudjuk, ki is vagy valójában? Vagy igazi arcvonásaiból nem sok látszik már ki a Télapó, Mikulás maskarája alól? Félő, hogy a templomba járó hívek is csak annyit tudnak Szent Miklósról, hogy püspök volt, de életéből csak legendákat ismernek.”
Majd megvallotta: kellemesen csalódott Gyergyószentmiklóson, ahol a helybéliek büszkék védőszentjükre, többet tudnak annál, minthogy püspök volt, és sokan sajnálják, hogy püspöksüvegét manapság bojtos sapka „helyettesíti”. Homíliájában az érsek arra buzdította a híveket, hogy vállalják a feladatot, amelyre Isten hívja őket, ahogyan Szent Miklós püspök is tette. Ő is megrettent, amikor a kis-ázsiai Müra püspökévé választották. Ugyanazt érezte, amit ma is sokan: önmagunktól nem állunk készen arra, amit Isten kér tőlünk. Azt érezzük, hogy a feladat túl nagy, vagy a könnyebb és kényelmesebb utat választjuk. „Nincs olyan, hogy valaki alkalmatlan, ha az Isten küldi!” – emelte ki a búcsú szónoka. „Legyünk olyanok, mint Szent Miklós püspök: alázatosan, következetesen cselekvők; vállaljuk a feladatot, és bízzuk az Úrra, milyen gyümölcsöt akar fakasztani imáinkból és cselekedeteinkből” – hangzott el.
A búcsús szentmisén a legendás püspököt ábrázoló új szoborban helyezték el az ajándékba kapott ereklyét, amelyet elsődleges ereklyének tekintenek, lévén Szent Miklós földi maradványaiból származó csontdarab. Az új szobor – amely a templom főoltárán látható műalkotás másolata – a marosszentannai Demeter József műhelyében készült, az ereklyét Márton Arnold, a kecskeméti Szent Miklós-templom igazgatója adományozta szülővárosának.
Az új szobor a süvegében elhelyezett ereklyével először vett részt a város utcáin tartott búcsús körmenetben is.
Mürai Szent Miklós az ókori kisázsiai Patarában született valószínűleg 270 és 286 között, életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre, a források egyrészt a krétai Andrástól származnak, másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől, jóval a szent halála után. A 19 éves Miklóst azonos nevű, szintén mürai püspök nagybátyja szentelte pappá, idővel a Sion kolostor apátja lett Müra (Myra (Mira) közelében (ma Demre Törökországban, kb. 100 km-re délnyugatra Antalyától). A katolikus és a görögkeleti egyház szentjeként tisztelt Miklós jótékonykodásairól és a szegények, gyermekek, elesettek istápolásáról vált ismertté, általában minden nehéz körülmények között élő védőszentjévé. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a mai Mikulás személye is. Mürában halt meg 343. december 6-án, de régészek szerint eredeti sírjának helyszíne a mai Gemiler szigete, Fethiye városától nem messze volt. 1087-ben itáliai kereskedők kalózokkal feltörették a sírt, Miklós csontjait ellopatták és ereklyeként Bariba vitték. Az itteni San Nicola-templomban őrzik ezeket, bár a modern vizsgálatok csak annyit tudtak igazolni, hogy a csontmaradványok valóban Szent Miklós korából származnak…
