A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.
Az idei színházi világnapon az amerikai Peter Sellars – aki klasszikus és kortárs művek, elsősorban operák színpadra állításával vált híres rendezővé – fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak.
„Miközben a világ óráról órára, percről percre a napi híradásokon csüng, hadd kérjem meg a világ színházcsinálóit arra, hogy a történelmi változások és a történeti idő, történeti reflexió, történeti tudatosság tükrében fogalmazzuk meg a saját céljainkat” – olvasható a 64 éves Sellars üzenetében. Mint írja, történelmi időket élünk. Mélyreható változások zajlanak az ember önmagához, másokhoz és a nem emberi világhoz fűződő viszonyában, amit szinte lehetetlen megragadni, formába önteni, kifejezni.
A színház a tapasztalat művészete. „Amikor sajtókampányok, megállapíthatatlan hitelességű hírek, félelmetes jóslatok árasztják el a világot, hogyan léphetünk túl a számok végtelen ismétlésén, hogy megtapasztalhassuk az élet, az idő, a természet, a barátság, vagy akár csak az ég különös színeinek szentségét és végtelenségét?” – teszi fel a kérdést az amerikai rendező. A két év óta tartó Covid-járvány összezavarta az embereket, eltompította az érzékeinket, beszűkítette sokak életét, kapcsolatok szakadtak meg, vagyis az emberiséget, az emberi életközösséget egyfajta nullpontra taszította – hangsúlyozza, hozzátéve: nem arra van szükségünk, hogy szórakozzunk, hanem arra, hogy összegyűljünk. Védett terekre van szükségük ahhoz, hogy meghallgathassuk és megérthessük egymást.
„Itt az idő, hogy elménket, érzékeinket, képzeletünket, a történelmünkről és a jövőnkről formált gondolatainkat megújítsuk. Ezt egymástól elszigetelt, egyedül dolgozó emberek nem tudják megvalósítani. A színház épp az együtt munkálkodás lehetőségét nyújtja nekünk” – írja Peter Sellars.
A világnap alkalmából több magyar színház bemutatóval, rendhagyó programokkal várja a közönséget, mind Magyarországon, mind a határokon túl, így Erdélyben is (de nem mindenütt).
A színházi világnap alkalmából a Hevesi Sándor-díjat, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elismerését is odaítélik.
Címkép: Az egykori kolozsvári Magyar Nemzeti Színház (ma Román Nemzeti Színház), a műemlék 1904–1906 között épült
