A Magyar Unitárius Egyház 2025-öt Kriza János-emlékévvé nyilvánította a jeles néprajzkutató, teológus és püspök halálának 150. évfordulója alkalmából. Az egész éves programsorozat augusztusban két kiemelt eseménnyel folytatódik: Torockón szobrot avatnakk Kriza János tiszteletére, Kolozsváron pedig kétnapos tudományos konferencia keretében idézi fel sokoldalú örökségét.
Augusztus 17-én, a torockói unitárius templom udvarán kerül sor a Kriza-szobor ünnepélyes leleplezésére. A helyszín szimbolikus: Kriza János fiatalkora egy részét Torockón töltötte, tanulmányait részben itt folytatta, és a település kulturális emlékezetében máig élő alak. A Kriza János Kulturális Egyesület és a Művelődési Ház is őrzi nevét és szellemi örökségét. Az ünnepség áhítattal és köszöntőkkel kezdődik, majd a helybéli gyermekek műsora adóz a püspök emlékének, végül szeretetvendégség zárja az alkalmat.
A következő két nap során, augusztus 18–19-én a kolozsvári Vallásszabadság Háza ad otthont a Kriza János, a teológus és néprajzkutató című konferenciának. A rendezvény első napján az áhítatot Kovács István unitárius püspök tartja, majd egy tárlatnyitó keretében köszöntőt mond Németh Zsolt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Kovács István püspök, valamint Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke.
A következő program egy felolvasószínházi előadás lesz Marosán Csaba színművész tolmácsolásában, aki unitárius lelkész irodalmi eszközökkel hozza közel Kriza életét és munkásságát. Szabó Előd székelykeresztúri lelkész előadásában a Vadrózsák című legendás népköltési gyűjtemény üzenetét vizsgálja, és azt, mit tanulhatunk belőle ma.
A tudományos programban Szakál Anna a Kriza János által szervezett gyűjtőhálózatot és a korabeli erdélyi folklórkutatás hátterét mutatja be; Olosz Katalin a Kriza-hagyaték sorsáról és eddig kevéssé ismert történeteiről beszél; Rácz Norbert Zsolt Kriza teológusi munkásságát helyezi megvilágításba; Molnár Lehel az 1868. évi unitárius emlékzsinat és a közösségi identitás összefüggéseit vizsgálja; Kelemen László pedig Kriza hatását a mai hagyományőrzésre és a népi kultúra megőrzésére elemzi.
A két esemény célja, hogy a történeti emlékezés mellett élő kapcsolatot teremtsen Kriza János öröksége és a mai közösségek között, annak érdekében, hogy a 19. századi püspök és néprajzi gyűjtő munkássága ne csak a múlt része legyen, hanem a jelen és a jövő számára is inspirációt jelentsen.
