Október 31-én, a reformáció emléknapján felavatták dr. Hegedűs Loránt (1930–2013) református püspök, egyetemi tanár mellszobrát a Bács-Kiskun vármegyei Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben. A Lantos Györgyi szobrászművész által készített bronzból készült alkotást Gulyás Gergely miniszter avatta fel, aki mellett köszöntőt mondott Tőkés László püspök, az EMNT elnöke, Balog Zoltán dunamelléki püspök, ifj. Hegedűs Lóránt, valamint a rendezvény házigazdája, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is.
Hegedűs Loránt új utakra vezette a rábízott egyházat – fogalmazott Gulyás Gergely, a budapesti Miniszterelnökséget vezető miniszter az író, református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület egykori püspöke bronz mellszobrának avatásán pénteken a lakiteleki Hungarikum Ligetben.
Magyarországnak is jó oka van számba venni mindazt, amit a reformáció a magyarságnak adott: a magyar nyelvhasználattól a demokratikus intézményi gondolkodás kialakulásán át a számtalan nagyszerű, a hazát gyarapító református egyházi és világi közéleti személyiségig – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy közülük a 20. század református világában Ravasz László és Hegedűs Loránt emelkedik ki.
A miniszter felidézte, Hegedűs abban az esztendőben kezdte meg lelkészi tanulmányait, amikor Magyarországon a kommunista diktatúra kiteljesedett. Olyan idők voltak ezek, amikor mindenkinek, aki egyházi szolgálatra tette fel az életét, számolnia kellett azzal, hogy minden egyes napját megfigyelés alatt fogja tölteni, minden szava mérlegen lesz, megpróbálják beszervezni és megtörni, és ha nem sikerül, börtönbe zárhatják vagy megnyomoríthatják – tette hozzá. „Hegedűs Loránt hitből élt, ezért bátor volt” – jelentette ki.
Mint mondta, bátor volt Ravasz László segédlelkészeként a Kálvin téren, bátor volt 1956-ban, amikor a forradalom áldozatait siratva megkondította a harangokat és bátor volt, amikor november 4-e után a köztemetőben temette el az elesett forradalmárokat. Nem törte meg, sőt a szolgálat lehetőségét látta az 1956-os forradalom utáni száműzetés stációiban. Komlón, amikor bányászok lelki gondozására vállalkozott, majd 1959-től Nagykőrösön, ahol esperesi adminisztrátorként a tanyavilág lelkipásztora lett. Később Monoron, 1962-től Alsónémedin, majd húsz éven át a baranyai Hidason, ahol a kitelepített későbbi püspök a betelepített bukovinai székely közösség korszakos lelkipásztora és igehirdetője lett. 1983-ban térhetett vissza Budapestre a Szabadság térre.
A miniszter szerint Hegedűs Loránt a rendszerváltoztatáskor az egyház vezetésére vállalkozott, hiszen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke lett. Tudta, hogy az átmenet nehéz évei egyedülálló lehetőséget tartogatnak az újjáéledő egyházaknak, ezért harcolt a református ingatlanok visszaadásáért. Sikerrel szervezte újra a református egyházi oktatást, megalapította a Károli Gáspár Egyetemet. Épített templomokat és közösségeket határokra való tekintet nélkül az egységes magyar nemzet elvét szem előtt tartva, mindenütt a világon, ahol magyarok éltek, egyesítve a református magyar közösségeket. „A református nemzetegyesítés az ő vitathatatlan teljesítménye” – fogalmazott Gulyás, hozzátéve, hogy mindeközben fáradhatatlanul prédikált. Hirdette Isten igéjét és annak üzenetét, úgy, ahogyan azt a 20. század utolsó évtizedeinek magyar nemzeti sorskérdéseinek fényében erkölcsi parancsnak érezte.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke arról beszélt, hogy a Hungarikum Ligetben három panteon van. A Szent István-kápolna előtti téren kialakított keresztény panteonban kaptak helyet a huszadik század mártír sorsú magyar főpapjai, vértanúi és hitvallói. A jurtatábor mellett, az ősök sírjánál a rokontudatú népek, vagyis azeri, kazak, kirgiz, török, türkmén és üzbég nemzetet, nyelvet, kultúrát formáló költők, tudósok szobrai vannak. A Kölcsey-ház előtti nemzeti panteon pedig azoknak ad helyet, akik Lakitelek szellemiségét formálták az elmúlt évtizedekben. Itt a tizenhetedik szobor Hegedűs Loránté, „aki nemcsak a protestáns, református lelkek pásztora volt, de annál jóval több” – tette hozzá Lezsák. A következő három szobor Czine Mihály irodalomtörténészt, Duray Miklós felvidéki magyar politikust, írót és Tőkés Lászlót ábrázolja majd.
Balog Zoltán püspök szerint Hegedűs Loránt lelkipásztor volt mindig és mindenek előtt, és mindenek után. Életművének ez a titka, ez a kulcsa.
Tőkés László EMNT-elnök, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke arról beszélt, hogy Erdély és a Partium, az idegenbe szakadt nemzetrészek és egyházak különösképpen hálásak Hegedűs Loránt püspöknek az érettük vállalt felelősségért és irántuk táplált szeretetéért, az egymást követő magyar református világtalálkozók szellemében, amelyeknek élen járó szervezője és lelki atyja volt.
Ifj. Hegedűs Loránt református lelkész, volt országgyűlési képviselő beszédében köszönetet mondott a szoborállítóknak, leszögezve: „Vitán felül kijelenthető: mindaz a hagyaték, amelyet édesapám ránk testált, tiszta látást nyújt számunkra. Óvni és védeni kell nemzetünk önrendelkezését, szuverenitását. Nem mindegy, hogy a jelenleg meglévő szuverenitást próbáljuk óvni, védeni, sőt, akár kiteljesíteni, vagy átengedjük ezt olyan erőknek, akik ezt megcsorbítják vagy akár el is veszik tőlünk.”
Az ünnepi eseményen közreműködött a szobrot kapott püspök lánya, Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna lelkipásztor, énekművész, Szabó István nyárlőrinci tárogatóművész, a felvatott műalkotást Kókai Géza lakiteleki lelkész áldotta meg. Az esemény a koszorúzások zárták, amelyek az Ott, ahol zúg az a négy folyó tárogatón játszott dallamaira zajlottak.
