Mivel – bár nem volt ott dolga – bement a munkahelye egyik irodájába, és megrugdosta a főnöke által azon a helyen gondozott macskát, az állatvédelmi rendőrök büntetőeljárást kezdeményeztek egy 41 éves romániai férfi ellen, állatkínzás és jogtalan behatolás vádjával – adták hírül nemrég a tömegtájékoztatási eszközök.
Az állatvédők meglátása szerint azáltal, hogy súlyosan bántalmazta a kétéves európai fajtájú macskát, a bűnelkövető ember erős félelemérzetnek tette azt ki, továbbá fizikai, valamint lelki szenvedést is okozott az állatnak. A tettest 24 órára őrizetbe vették. Mivel egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy milyen motiváció áll az agresszív cselekedet hátterében, az eset kivizsgálása folytatódik.
Magam is elítélem azokat az embereket, akik állatokat bántalmaznak, és remélem, hogy az említett állatkínzó elnyeri méltó büntetését. Amire egyébként reális esély mutatkozik, hiszen 2022-ben megszigorították az állatok védelmére vonatkozó 2004/205-ös törvényt. A változtatás nyomán cselekedete súlyosságának függvényében az elkövető immár 2–7 évi elzárással, kevésbé súlyos esetben egytől 5 évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal, még kevésbé súlyos esetben 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető. A törvény áthágásáért kiróható pénzbüntetéseket a korábbi 1000–3000 lejről 3000–12 000 lejre emelték.
Tehát az Európai Uniónak köszönhetően – mert a szóban forgó törvény elfogadására Brüsszel kötelezte az országot – az állatok védelmének a biztosítása jó úton halad Romániában. Most már csak az emberek, nevezetesen a román állampolgárságú, de nem román nemzetiségű itteni emberek hatékony jogi védelméről kellene gondoskodni ugyanitt. Mivel a protekciós macskákéval ellentétben a nemzeti kisebbségek védelme mindmáig megoldatlan az országban. Mégpedig változatlanul ugyanazért, amit az Európai Bizottságot akkoriban képviselő Jacques Barrot az Európai Parlament 2009. február 3-i plenáris ülésén A hagyományos nemzeti, etnikai és bevándorló kisebbségek védelme Európában címmel tartott vita keretében bejelentett. Íme: „Az uniónak nincs általános kompetenciája a kisebbségek jogainak védelme területén. A tagállami hatóságoknak – alkotmányos rendjükkel és nemzetközi vállalásaikkal összhangban – feladata a védelem biztosítása.” Hozzátette: „Az EU-nak nincs hatásköre arra, hogy általános jogszabályt fogadjon el a kisebbségek védelmére és ennek ellenőrzésére.” Majd így összegzett: „Másképpen fogalmazva, nincs meg a jogalapunk a kisebbségek védelmének megszervezésére. Ez az ügy tényleg a tagállamok kompetenciájába tartozik.”
Summa summarum: Brüsszel a nemzeti kisebbségek védelmét gyakorlatilag az érintett tagállamok „jóakaratára” bízta. Kecskére a káposztát…
Nos ez az, ami azóta is így maradt, holott már régen meg kellett volna változtatni. Mert brüsszeli ellenőrzés, illetve erélyes közbeavatkozás nélkül a mindenkori bukaresti hatalom a kisebbségek védelme helyett továbbra is eltüntetésükön (beolvasztásukon vagy távozásra bírásukon) fog ügyködni. Ahogyan – az éppen aktuális nemzetközi politikai széljáráshoz igazított, tehát változó intenzitással és módszerekkel, de – 1918 óta folyamatosan történik Erdélyben.
Boros Ernő
