Felavatták a Retyezáti Rambónak és oláhölőnek is nevezett Maderspach Viktor mellszobrát Budapest XVI. kerületében. Az R. Törley Mária szobrászművész által készített alkotás egy ikonikus helyen, az egykori Vörös Hadsereg déli főcsoportfőnökségének bázisául szolgáló Erzsébetligetben, a vitéz báró Szurmay Sándor tábornokról elnevezett sétányon kapott helyet, Mátyásföldön.
Egy reneszánsz ember szobrát avatjuk ma, aki a kor minden erényét magában ötvözte, és ezt nem volt rest használni a haza és a nemzet építése és védelme érdekében – jelentette ki Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő Maderspach Viktorról, aki amellett, hogy gazdálkodott, katonaként és íróként is tevékenykedett, valamint szenvedélyes vadász hírében is állt. A politikus úgy fogalmazott: ha Maderspach Viktor tőlünk nyugatra születik, kalandos életét valószínűleg már megfilmesítették volna. Kifejtette: könyvei és beszámolói a XXI. századi magyarság számára is sokat jelentenek. Rámutatott: ezt a szobrot már sokkal korábban fel kellett volna állítani, de a kommunizmus akadályt gördített elé. A XVI. kerület vezetése azonban mindent megtesz a történelmi igazságtalanságok helyrehozása érdekében, ilyen az is, hogy épp a Vörös Hadsereg déli főcsoportfőnökségének egykori bázisán kapott helyett az alkotás – tette hozzá.
Ez a szobor a kerületiek megbecsülése Maderspach Viktornak, aki Mátyásföldön élte utolsó éveit, és akinek leszármazottai elődjükhöz hasonlóan sokat tettek és tesznek azért, hogy ez a városrész fejlődjön – emlékeztetett Kovács Péter fideszes polgármester, aki elmondta: ezzel az alkotással tovább bővült a kertvárosi panoptikum, hiszen vitéz báró Szurmay Sándor tábornok – aki egyébként Maderspach Viktor parancsnoka is volt – szobra is itt található. Megköszönte ugyanakkor Kásler Miklósnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma korábbi vezetőjének támogatását.
A család nevében Lacsny Péter fejezte ki köszönetét az alkotónak, R. Törley Mária szobrászművésznek és a támogatóknak, Maderspach Viktor életének főbb eseményeit pedig Domonkos László író foglalta össze.
A német származású Maderspach Viktor az 1948–49-es szabadsághős-házaspár, Maderspach Károly és Buchwald Franciska unokája volt, gyermekkorát a család Hunyad vármegyében található birtokán töltötte. A bécsi Műegyetem elvégzése után elismert mérnök, sportoló és vadász lett. Négy nyelven – németül, románul, angolul, olaszul – folyékonyan beszélt, de megértette a francia és a török nyelvet is. Mivel a Zsil-völgye, a Retyezát és a Páring-havasok legnagyobb része a család tulajdonába tartozott, átvette a márvány- és vasércbányák, illetve kohók irányítását, de több ezer holdnyi erdőt is örökölt. Az első világháború kitörésekor az orosz frontra vezényelték, majd két év szolgálat után szabadságra tért haza Iszkronyba (ma Alsóbarbatyeniszkrony a romániai Hunyad megyében). Amikor a románok betörtek Erdélybe 1916-ban, gerillacsapatot vezetett a Retyezát és a Páring-hegységben, a Kudzsiri-havasokban, valamint a Vulkán-hegységben, ezután kapta az oláhölő elnevezést. A harcokról könyvet is írt Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig címmel. A trianoni békediktátum aláírása után a családi birtokon élt, és akarata ellenére román állampolgár lett. Mivel 1921-ben részt vett egy magyar tiszti összeesküvésben, ami csapda volt, Szerbián keresztül Magyarországra menekült, amiről szintén könyvet írt Menekülésem Erdélyből címmel. Tagja lett a Rongyos Gárdának, és a második ágfalvi összecsapás egyik parancsnoka volt a nyugat-magyarországi felkelésben. Legitimistaként részt vett a budaörsi csatában is, ahol megsebesült és fogságba került. Ezután folytatta mérnöki pályáját és az írást. Először Székesfehérvár mellett, majd 1934-től Mátyásföldön élt. A II. bécsi döntés után Maderspach Viktor 65 évesen újra frontszolgálatra jelentkezett. Erdély felé tartott egy teherkocsiban, amely Debrecennél felborult. Az idős katona bordája és tüdeje súlyos sérülést szenvedett, végül egy évvel később, 1941 októberében Budapesten hunyt el. A cinkotai köztemetőben nyugszik.
(Forrás: Magyar Nemzet)
