Kövesdi Károly Európa-érmes újságíró a Gondola.hu-n reagált arra a brüsszeli közleményre, miszerint a georgiai kormány politikája ellentétben áll az ország népének törekvésével.
– Szerkesztő úr, miért felháborító, hogy az az Európai Bizottság fanyalog a grúziai fejleményeken, amely bizottság éppen azt csinálja, amivel Tbiliszit megvádolja: politikája ellentétben áll a választópolgárok törekvésével?
– Ők már csak tudják, mit akar a grúz, a magyar, az olasz, a bantu nép. Mindent tudni vélnek, mert fenntartják maguknak a gondolkodás (valójában parancsvégrehajtás) jogát, függetlenül attól, mit gondol a nép. De hát tudjuk, milyen érdekeket szolgál (ki) az Európai Bizottság. Ennek fényében nincs semmi meglepő a fanyalgásukban, ami azért „csak” fanyalgás, mert Grúzia nem tagja az Európai Uniónak, így nem tudják „jogállamice” szankcionálni és buzerálni, mint például Magyarországot. „Mindössze” forradalmat tudnak vagy szeretnének gründolni. A grúz választópolgárok elég markánsan kinyilvánították óhajukat: szeretnének ugyan az európai nemzetek családjához tartozni, de nem kérnek az elmebeteg ideológiákból és a mellükre térdeplő háttérhatalomból.
– Miért érezzük ízléstelennek, hogy a brüsszeli buborékban fényűző életet folytató figurák fölényeskedve beleavatkoznak Grúzia belpolitikájába?
– Mert ők azt hiszik, hogy mindenhol mindenbe belekotyoghatnak, fittyet hányva a népfelség elvére, ami a demokrácia alapja. Az ő sajátságos demokráciafelfogásukat ismerjük, tapasztaljuk naponta. Úgy ülnek a buborékban, mint az istenek a Parnasszuson, és éjjel-nappal tolvajt kiabálnak, hogy eltereljék a figyelmet a végtelen korrupcióról, ami a sajátjuk.
– Tbilisziben csúcstechnológiai eszközzel petárdákat lőnek a rendőrökre a tüntetők. Miért támad az az érzésünk, hogy ezeknek a tüntetőknek a belső felhergelőit külföldről megfizették, és külföldről irányítják?
– Egyáltalán nem meredek a párhuzam, hogy Tbilisziben is jól jönne egy kijevi Majdanhoz hasonló „forradalom”. A kérdés csak az, miért olyan fontos az Európai Uniónak, helyesebben az azt kézivezérlő háttérhatalomnak ez a kis, alig négymillió lakosú ország (amely kicsinysége ellenére nagyobb múltra tekinthet vissza, mint a végtelen demokráciában vergődő USA, pláne a „nemállam” Európai Unió)? Elég egy pillantást vetni a térképre, és megértjük: Oroszországgal határos, ezért van rá szükség, nem a grúz nép „demokráciavágya” kielégítése okán. Magyarországon, Szlovákiában, Szerbiában is fűtik a kazánt (merényletek, Magyar Péterek futtatása, kibertámadások stb.), az olaszokat is megfenyegették a választások után (mint Tompa Mihályt az osztrák helytartó: aztán több gólya nem csinálni!), Babiš cseh miniszterelnök visszatérésétől is rettegnek, miközben Donald Tusknak elnézik a „demokráciacsinálás” különös, diktatórikus módját. Hiába, a bolsevik tempó Moszkvából rég átköltözött Brüsszelbe; Sztálin atyuska pedig tapsikolhat a sírjában.
Molnár Pál / Gondola.hu
