Románia mind a gazdaság teljesítménye, mind a lakosság életszínvonala tekintetében az Európai Unió egyik kullogója, mégis itt a legmagasabb az „ingyenélő udvaroncok” száma. Az égvilágon semmit sem termelő állami apparátus az egyik legnagyobb a kontinensen az állampolgárok számához viszonyítva, a bürokraták siserehadát az adófizetőknek kell eltartaniuk úgy, semmiben se szenvedjenek hiányt.
Éllovas az ország a minisztériumok száma a tekintetében, amióta három párt koalíciójából alakult meg a központi végrehajtó hatalom. A koalíciós tárgyalások során a kormányapparátus osztódással is szaporodott: két minisztériumból négy lett. És mind a három pártnak (PNL, PSD, RMDSZ) kellett adni egy kormányfő-helyettesi pozíciót.
A legnagyobb uniós tagállam, a több mint 80 milliós Németország szövetségi kormánya csak 14 minisztériumból áll, és Franciaországnak is csak 16 minisztériuma van, ezzel szemben Romániának húsz! Jelenleg ez a legnagyobb nemzeti kormány az Európai Unióban, miközben maga Románia a tekintélye, súlya, befolyása alapján az egyik legkisebb láncszem.
A rend kedvéért meg kell említeni, hogy voltak korábban ennél is több tárcával rendelkező kormányok Romániában (pl. az Adrian Năstase- vagy a Mihai Tudose-kabinet), ám a mostani Ciucă-kormány abban tér el az előzőktől, hogy a miniszterek alatt több tucat államtitkár és helyettes államtitkár duzzasztja előzménytelenül vastagra a legfelsőbb végrehajtói apparátust: 135 ilyen magasrangú „kisminiszter” sertepertél a bukaresti kormánypalotában és minisztériumokban. Az előző rekordot Viorica Dăncilă szocialista kormánya tartotta 130 államtitkárral és államtitkári rangú főhivatalnokkal.
Ezek a számok azért felháborítóak, mert a Boc-kormánynak alig volt 32 államtitkára 2010-ben, és akkor sem működött rosszabbul az ország. Ráadásul hosszan lehetne sorolni azokat a kormányzati pozíciókat, amelyekben a három koalíciós párt vezetőinek bizalmasai üldögélnek és fülelnek (egymást is szemmel tartva) a kormánypalotában, hiszen a miniszterelnöknek és három helyettesének is külön államtitkári apparátusa van. (Kelemen Hunor mögött például két ifjú hölgy áll államtitkári rangú tanácsosként, egyiket a kormányülésekre is elküldi maga helyett, a másikat még kultuszminisztersége idején helyezték a nyakára, de azóta sem tud, vagy már nem is akar/mer szabadulni tőle.)
A bukaresti sajtó megírta azt is, hogy a három kormánypárt a kezdetektől, tehát 2020-as összefogásuk óta azon mesterkedett, hogy az általuk meg nem szerzett, a másik két partnernek kényszerűségből átengedett tárcákhoz minél több saját „szakemberét” és „kiváló apparatcsikját” elhelyezze, így egymást is ellenőrizni, felügyelni, befolyásolni tudják. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár az köztudott, hogy Romániában nemigen kerülhetnek döntéshozói, vezetői pozícióba RMDSZ-esek a hadügyben, külügyben, belügyben stb., illetve a mélyállam bugyraiban, hacsak nem szálai maguk is a nemzetállam biztonsági szövetének…
A végletekig felduzzasztott, bürokratizált, kontraszelektált államapparátus egyszerre velejárója a túlközpontosított nemzetállamnak és annak a korrupciós viszonyrendszernek, ami át- meg átszövi az egész román társadalmat, hagyományosan és örökletesen. A kormányzati apparátus piramisának csúcsán rokoni szálak és titkosszolgálati megbízatások is szövik a kapcsolati hálót, mindenki mindenkinek a valakije, vagy mindenki fél valakitől. A csúcs alatt pedig az alapokig (a megyékig és a településekig) szélesedik és nyúlik le ez az öngerjesztő felépítmény.
Romániában egy államtitkár a saját kénye és belátása szerint négy beosztottat, egy helyettes államtitkár pedig kettőt úgy juttathat zsíros álláshoz a tárcájánál, hogy azok semmiféle kompetenciákkal nem kell rendelkezzenek, magyarán semmihez sem kell értsenek. Mert a törvény megengedi…
R. B. M.