A kolozsvári Bánffy-palota mintegy háromnegyed részének átadását kérték az épületben működő Kolozsvári Művészeti Múzeumtól Nicolae Roșca örökösei – ettől hangos az Kárpát-medencei média a tegnap óta.
A Nagyszeben melletti Szelistyén született, helyben, majd pedig Gyulafehérváron varróműhelyt alapított, ruha- és textilkereskedővé avanzsált, végül uzsorásként meggazdagodott Roșca (aki 1993-ban halt meg) örökösei 2019-ben jogerős bírósági ítélettel szerezték meg a Kolozsvár főterén álló értékes műemlék mintegy háromnegyedének tulajdonjogát. A napokban átiratban szólították fel a múzeum vezetőségét, hogy két héten belül adja át az őket megillető részt – nyilatkozta Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató. A történész közösségi oldalán keserű hangvételű bejegyzésben számolt be a történtekről, melyben felrótta a hatóságoknak – köztük a Kolozs Megyei Tanácsnak, melynek fennhatósága alá a múzeum tartozik –, hogy nem tettek meg mindent az emblematikus épület megtartásáért. Szerinte lehetőség lett volna perújrafelvételre, de az illetékesek nem éltek vele.
Vákár István, a megyei tanács RMDSZ-es alelnöke az állítja, hogy a hivatal jogászai nem találtak újabb adatokat, amelyek alapján újraindíthatták volna a pert. Megnyugtatólag hangsúlyozta, hogy az épület átadása hosszas folyamat, a bírósági restitúciós ítélet kimondja, hogy tíz évig nem lehet megváltoztatni az épület rendeltetését, múzeumnak kell működnie benne. De a megyének lakbért kell fizetnie a szóban forgó épületrész használatáért. Amennyiben a Roșca-örökösök eladnák az ingatlanrészüket, a román államnak elővásárlási joga van, így a megyei tanács megvásárolhatná. Ha lenne rá több millió eurója…
Az örökösök korábban elutasították a Kolozs Megyei Tanács kártérítési ajánlatát, és ragaszkodtak a palota tényleges tulajdonba vételéhez. Az 1990-es években lezajlott restitúciós per során a bíróság elfogadta a felperes által bemutatott bizonyítékokat arról, hogy Nicolae Roșca vállalkozó az 1948-as kommunista államosítás előtt az értékes műemlék mintegy háromnegyed részére szerzett tulajdonjogot. Ez úgy történhetett meg, hogy a palota korábbi tulajdonosa, későbbi résztulajdonosa, Bánffy Dénes báró (1901–1983) a Szeben megyei spekulánssal 1927-ben építtetett mozit a palota belső udvarára. Ezt a dúsgazdag vállalkozó működtette, aki állítólag sokszor pénzzel segítette ki az elszegényedett bárót. Az adósságokat Bánffy a palota egy-egy lakosztályának átadásával törlesztette.
A Roșca-örökösök a restitúciós per során több olyan, 1947-ből és 1948-ból származó adásvételi szerződést, közjegyzői végzést mutattak be, amelyekben Bánffy Dénes átadta az uzsorásnak a palota egy-egy lakosztályát. A peranyag része volt a báró 1958-as végrendelete, amelyben a vagyonát Nicolae Roșcára hagyta, talán a felhalmozódott adósságai fejében. Az ügyben sötét kérdőjelek ágaskodnak, mert nem életszerű a „vendéglői szalvétára írt végrendelet” története, sőt a restitúciós peres eljárás során többször hamis, majd utólagos „hitelesített” okiratok is felmerültek. Az impozáns főtéri palota örököse, a kommunista román állam által kisemmizett Bánffy Dénes nyomorogva tengette életét Kolozsváron negyven évebbekövetkezett haláláig…
A Bánffy-palotát Bánffy György, Erdély gubernátora építtette 1773 és 1786 között Johann Eberhard Blaumann böblingeni származású építész és kőfaragó tervei alapján. A gubernátor a palotában fogadta 1817-ben az Erdélybe látogató I. Ferenc császárt és feleségét, Karolina Augusztát. Ferenc József császár és király 1852-ben és 1887-ben is vendégeskedett a főúri palotában, aminek mai képe az 1960–70-es évek helyreállításai során alakult ki. Ekkor bontották le a palota udvarára épített mozit. Az értékes műemlék az 1970-es évek elejétől a Kolozsvári Művészeti Múzeumnak ad otthont. A megyei önkormányzat az elmúlt években saját forrásokból restauráltatta a főhomlokzatot.
