Ünnep emelt fővel

Fáklyák lobognak, mécsesek pislognak, ünnepeljük hőseinket és emlékezünk fájón az áldozatokra. Egy nemzet felemelt feje, egy ország elpusztíthatatlan vágya a szabadság iránt, az ifjúság feltartóztathatatlan lázadása és a szovjet tankok lánctalpai által megtiport szülőföldről, a kommunista gyilkosok megtorlása elől menekülők szomorú tekintete, a bitófák árnyékában zokogó hozzátartozók kitörölhetetlen fájdalma; egyszerre tolul föl lelkünk mélyéről minden október 23-án. Mivel még szemtanúk is élnek közöttünk, és gyermekeikben, unokáikban is eleven még mind a katartikus, mind a letargikus élmény, nincs még egy ilyen ünnepünk, amely ilyen intenzíven lenne lelkesítő és megrázó egyszerre. De tanulnunk kell még ma is a méltó ünneplést.

Nem megy könnyen, nem is megy mindenkinek. Még mindig vannak, akik összekeverik a hóhérokat az áldozatokkal, és ebből a morális katyvaszból próbálnak sajátos magyarázatokkal piedesztált emelni önmaguk számára. Gyurcsány Ferenc, a legnagyobb kommunista utódpárt vezetője kijelenti, hogy valójában ők a forradalom igazi örökösei. Az őszödi böszme a rokonságától kezdve a politikai múltján keresztül a napi megnyilvánulásait tekintve is minden ízében azt a mentalitást testesíti meg, amiből elege lett ennek az országnak már az ötvenes években, és jelenlétüket a közéletben azóta is gennyes sebként hurcolja magán a magyar társadalom mint a forradalom leverőinek hetedíziglen ártó keze nyomát. Erre kijelenti, ők az örökösei szabadságvágyunk legszentebb kiáradásának.

Összemocskolnak, összezavarnak most is mindent, hogy aztán ebben az általuk kreált káoszban orruknál fogva vezethessék az önfeladás szakadékába a megtévesztetteket.

Tanítvány pedig akad sajnos bőven. A Momentumnak nevezett viccpárt tagjai például vérvörös festékkel öntötték le a karmelita előtti kordonokat, mondván, a miniszterelnök elárulta és szembeköpte 1956 hőseinek emlékét, mert szóba állt Putyinnal, aki szerintük beleíratta az orosz tankönyvekbe, hogy a forradalom fasiszta volt. Az még hagyján, hogy ifjú titánjaink nem ismerik és nem értik az orosz elnök álláspontját, de az vérlázító, hogy szájukra veszik a forradalom hőseinek emlékét, miközben az ő szüleik és nagyszüleik tényleg a fasiszta csőcselék tobzódásának nevezték mindig is mindazt, ami azokon a csodás októberi napokon történt, ők maguk pedig idegen zsoldban naponta árulják el hazánkat, szinte követelve, hogy valaki fosszon már meg bennünket önrendelkezésünktől. De semmivel nem különb a baloldal többi, még ideig-óráig vegetáló formációja sem. Ezek mindegyike megtett mindent, hogy ünneplés helyett gigatüntetést szervezzen a jeles napra. Ám miután kivezényelték az összes aktivistájukat Pakontai Lilistől, főpolgármesterestől, akkor sem tudtak ezer embernél többet mozgósítani.

Hogy is mondta Gyurcsány? Vannak, akik eltolják maguktól az ünnep gondolatát, üzenetét, megfordítják, kifordítják, hamisítják. A fene sem gondolta volna, hogy egyszer igazat szól majd. Persze ő most sem magára és a hozzá hasonlókra gondolt, így igazmondása egy másodpercig sem tartott. Erre mondta Orbán Viktor Veszprémben, hogy a hazaárulók is a nemzet részei, mint a balsors a Himnuszban. De nem ez volt a kormányfő beszédének legfontosabb gondolata. Akkor mutatkozott meg leginkább a közte és ellenzéke között meglévő intellektuális szakadék, amikor a szabadság helyes értelmezését ajánlotta figyelmünkbe: vállald, hogy magyarnak és kereszténynek, férfinak vagy nőnek születtél! Erről sem 1956-ban, sem 2023-ban, sem Moszkva, sem Brüsszel kedvéért nem vagyunk hajlandók lemondani. No, ezért érdemes mécsest gyújtani, így emelt fővel lehet ünnepelni.

Gajdics Ottó / Magyar Nemzet

Total
0
Megosztás
Előző hír

Nem az AUR, hanem az RMDSZ köré kellene egészségügyi kordon?

Következő hír

A földvári haláltábor áldozatairól emlékeztek meg Gelencén

Related Posts
Total
0
Megosztás