Üzenet a színház világnapján: az elidegenedés ellen

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére 1962 óta tartják március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.

Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub 91 éves egyiptomi színésznő fogalmazta meg az üzenetet. Ebben kiemeli, hogy jelenleg a világban instabilitás tapasztalható a konfliktusok, háborúk és természeti katasztrófák miatt: „amiket a földünk jelenleg átél, és amik nemcsak az anyagi, de spirituális világunkra és a lelki egészségünkre egyaránt pusztító hatással vannak”. Soha ezelőtt nem volt meg a lehetőségünk ilyen szorosan kapcsolódni, mint ma, és még soha nem voltunk ennyi ellentétben, ennyire távol egymástól – ezt a drámai paradoxont a mai világunk kényszeríti ránk.

„Annak ellenére, hogy mindannyian szemtanúi vagyunk, ahogyan a hírek áramlása és a modern kommunikáció minden földrajzi határt ledöntve közelítenek minket egymáshoz, a világban tapasztalható feszültségek és konfliktusok átlépték a logikus felfogás határait és a látszólagos közeledéssel egyidőben olyan alapvető eltérést alakítottak ki, ami eltávolít minket az emberi lét legalapvetőbb lényegétől” – olvasható az üzenetben.

Samiha Ayoub úgy fogalmaz, amit drámaíróként, rendezőként, színészként, látványtervezőként, költőként, zenészként, koreográfusként, technikusként a színházban csinálnak, az egy olyan élet teremtésének aktusa, ami nem létezett azelőtt, hogy a színpadra léptek volna. „Ez az élet megérdemel egy gondoskodó kezet, ami megtartja, egy mellkast, amihez odadőlhet, egy kedves szívet, ami szimpatizál vele, és egy józan elmét, ami megindokolja, hogy miért kell túlélni és menni tovább. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában” – fogalmazott az agg színésznő.

Total
0
Megosztás
Előző hír

A székely nem magyar?

Következő hír

Döntsék el a hatóságok: jogállam-e Románia?

Related Posts
Total
0
Megosztás