Klaus Iohannis román elnök hivatalos látogatásra érkezik ma Magyarországra, és Novák Katalin köztársasági elnökkel találkozik. Utoljára 2009-ben volt Budapesten ilyen magas szintű találkozó a román és magyar fél között, amely a két ország terhelt múltját és politikai különbségeit ismerve nem meglepő.
A budapesti kormánypárti sajtó lassan javuló magyar–román viszonyról ír, de ezt annak fényében hangsúlyozza (és túlozza el), hogy a magyarok iránti jóindulattal egyáltalán nem vádolható Iohannis vizitje „jó hír a magyaroknak határon innen és túl egyaránt, valamint a haza gazdasági és politikai érdekeit is szolgálja”. Azt is leírják, hogy szocialista időszak önfeladó, „Merjünk kicsik lenni!” politikája után lassan beérni látszik a nemzeti kormány külpolitikája, amely elsősorban a magyar érdekeket tartja szem előtt.
Ehhez képest a romániai magyarok egy állandó és végtelenül alattomos, erőteljes és szűnni nem akaró nyomás alatt állnak a román nemzetállamban, ahol a politikai diskurzus és a médianarratíva kimondottan magyarellenes. Ez a folyamatos lélektani hadviselés kéz a kézben halad azzal az információs hadviseléssel, ami minden ellen folyik, ami magyar. Klaus Iohannis budapesti fogadtatása azzal kellene kezdődjön, hogy a magyar állam illetékesei alaposan beolvasnak neki, a szemére hányva, hogy a román állam semmit sem tesz az elharapózott hungarofóbia ellen. Ebből kiindulva lenne értelme tárgyalni vele egyáltalán.
Nem mellékesen, tegnap Iohannis a kijevi nacionalista rezsim vezetőjét fogadta Bukarestben, akivel úgymond stratégiai megállapodást kötött, hiszen a román–ukrán viszont több, mint baráti. Ám Zelenszkij tervezett felszólalása a román parlamentben elmaradt, mert az ellenzéki Románok Egyesüléséért Szövetség tiltakozásra készült a beszéd alatt, felhívva a kijevi diktátor figyelmét az Ukrajnában élő románok jogfosztásaira.
Amúgy ha a mandátuma utolsó évét töltő Klaus Iohannis román államfő egyszer sem látogatott volna el Budapestre, akkor sem történt volna tragédia. Talán észre sem vették volna a történészek e „mulasztását”…
R. B. M.
