A szlovákiai népszámlálás után készült szociológiai tanulmányok között napvilágot látott egy olyan is, ami azt vizsgálta, hogy a szlovák–magyar vegyes házasságban élő szülők gyermekei mekkora arányban lesznek szlovák nemzetiségűek. Döbbenetes, de mégsem váratlan eredményre jutottak: tíz szlovák–magyar vegyes házasságból mindössze kettőben nevelnek magyar gyermeket a Felvidéken. Mi több, nyilvánvalóvá vált az is, hogy két magyar nemzetiségű személy házasságából nem feltétlenül magyar gyermekek kerülnek ki.
Az adatok fontos tanulságokkal szolgálhatnak nemcsak a szlovákiai magyar közösség asszimilációjáról, hanem a romániaiéról is, hiszen a több mint száz éve Romániához tartozó Erdélyben, Partiumban és Bánságban ugyanazok a folyamatok zajlanak le, mint a Felvidéken.
A népszámlálási adatokból kiderült, hogy Szlovákiában nagyobb arányban vannak azok a vegyes házasságok, amelyekben a férfi magyar, a nő pedig szlovák nemzetiségű (18 százalék a 15,5 százalékkal szemben), vagyis a szlovákiai magyar férfiak gyakrabban választanak szlovák ajkú párt, mint a nők. Hogy Romániában ez hogy van, arról nem találtunk hitelt érdemlő adatokat.
A szlovák–magyar vegyes házasságok előfordulása földrajzi szempontból nem okozott különösebb meglepetést a kutatóknak: számítani lehetett arra, hogy minél magasabb a magyarság aránya az egyes településeken, átlagban annál alacsonyabb a vegyes házasságok aránya. Azokban a régiókban pedig, amelyek kevesebb magyar lakossal rendelkeznek, vagyis az ott élő magyarok gyakrabban kerülnek kapcsolatba a szlovák társaikkal, a vegyes házasságok aránya átlagban magasabb lesz. Ez minden bizonnyal így van Erdélyben is.
Szemléltetésképpen: a Dunaszerdahelyi járásban – ahol az állandó bejelentett lakcím szerint a magyar lakosság aránya eléri a 68,7 százalékot – a szlovák–magyar vegyes házasságok aránya mindössze 8,3 százalék. Ehhez képest például a Lévai járásban, ahol a magyar lakosság aránya már csak 21,2 százalék, a vegyes házasságok aránya szemmel láthatóan magasabb, eléri a 28,7 százalékot. A Nyitrai járásban pedig, ahol az ott élő magyarok aránya mindössze 4,2 százalék, a vegyes házasságok aránya már 40 százalék fölé kúszik.
Egy 2011-es népszámlálási tanulmányából az derült ki, hogy Székelyföldön 4,3 százalék a vegyes házasságot kötők aránya, Dél-Erdélyben 44,2 százalék, a Bánságban pedig meghaladja az 50 százalékot is. Vagyis a szórványban élő magyarság házasság révén is asszimilálódik (azaz fogy) Romániában.
A Felvidéken azt tapasztalható, hogy az olyan nagyvárosokban, mint Pozsony vagy Kassa, nagy a vegyes házasságok aránya (az említett járásközpontok esetén meghaladja az 50 százalékot), míg a kisebb vidéki településeken, ahol magasabb a magyarság aránya, kevésbé figyelhető meg a keveredés. Ez minden bizonnyal így van nálunk is: Kolozsvár sokkal nagyobb „beolvasztótégely”, mint pl. Sepsiszentgyörgy.
A szlovákiai és romániai magyar közösség asszimilációja minden bizonnyal párhuzamosan halad: tíz szlovák–magyar és román–magyar vegyes házasságból mindössze kettőben nevelnek magyar gyermeket. Különbség figyelhető meg a nemek között. Azoknál a házastársaknál, ahol a férfi többségi és a nő magyar, az esetek 31,2 százalékában beszélhetünk magyar nemzetiségű gyermekről. Ezzel szemben azoknál a pároknál, ahol a férfi magyar és a nő többségi, ez az arány feleakkora, mindössze 15,4 százalék. Ez egyrészt abból is adódhat, hogy népszámlálási kérdőívet az esetek többségében az anyák töltötték ki a gyermekükre vonatkozóan, saját nemzetiségüket jelölve be a gyermeküknek is. De fontosabb ok lehet, hogy a korai gyermekkorban általánosságban szorosabb a kapcsolat az anya és a gyermek között, így ahol magyar az anya, nagyobb eséllyel válik magyarrá a felnövő gyermek – hacsak később el nem szlovákosodik (illetve románosodik).
Az asszimiláció szempontjából szintén szembetűnő, hogy a tisztán magyar házasságokból sem feltétlenül magyar gyermekek kerülnek ki. Szlovákiában a magyar házaspárok 2 százaléka jelölte meg szlovákként a saját gyermekét…
Módszertani szempontból fontos kiemelni, hogy az előzőekben felsorolt adatok a 0 és 14 év közötti gyermekekre vonatkoznak, akik egy háztartásban élnek szüleikkel. Ami a tisztán magyar házasságokat illeti, a 14 év feletti utódoknál még nagyobb arányban figyelhető meg az, hogy azok már a többségi nemzethez tartozónak vallják magukat. Minél idősebb a gyermek, annál nagyobb mértékben vannak rá hatással a családon kívüli tényezők. Szlovák vagy román környezetbe, vegyes háztartásba kerülve vész el legkönnyebben a magyar identitás.
