Három témakör köré csoportosult a Székely Nemzeti Tanács által szervezett szombati megemlékezés Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában: Petőfi Sándorra emlékeztek feltélezett születésének (1823. január 1.) kétszázadik évfordulója alkalmából, megemlékeztek az 1764. január 7-i madéfalvi veszedelemről és felidézték az úzvölgyi katonatemető 2019-ben kezdődött kálváriáját. A rendezvény a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete több tagjának közreműködésével zajlott.
Nyitányként Kilyén Ilka színművész elmondta Petőfi székelyekről szóló három versét. Gáspár Sándor, a Marosszéki Székely Tanács elnöke felelevenítette a madéfalvi vérengzés körüli eseményeket. A SZMÚE külkapcsolati megbízottja, Szekeres Attila István heraldikus a megemlékezések tárgyát képező események szimbolikus értékéről, a közöttük levő párhuzamról beszélt. Mint mondta, a madéfalvi székelyöldöklésnek szimbolikus ereje is van, hiszen az önkény elleni fellépés jelképe. Ugyanúgy, az úzvölgyi katonatemető román szélsőségesek általi ostroma és erőszakos elfoglalása egyrészt azt mutatja, hogy Trianon még nem ért véget (mint ahogyan Kárpátalján sem, ahol a millenniumi emlékmű turulszobrát az ukrán címerképre, a háromágú szigonyra cserélték), másrészt jelképes értékű a székely összefogás, a hódítókkal szembeni, élőlánccal, imával való békés szembeszállás.
Jelképekről lévén szó, kis intermezzó keretében Szekeres ünnepélyesen átadta Pál-Antal Sándor történésznek az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelét. Az egyesület alapító elnöke kifejtette, az erdélyi pecsétek és címerek kutatásának és a tudományos eredmények népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért adományozták a megtisztelő címet a nyugalmazott levéltárosnak, akadémikusnak.
Az est második részében Bedő Zoltán, a SZMÚE elnöke előadást tartott az Úz völgyében dúlt harcokról, az Úzvölgye nevű, mára elnéptelenedett hegyvidéki település mellett kialakított katonatemető történetéről, és felelevenítette személyes élményeit a temető kálváriájáról, kiemelve: mindannyian hibásak vagyunk a történtekért, mivel nem álltunk ki időben, elegen és kellőképpen.
Az előadást követően bemutatták a sepsiszentgyörgyi Kátai Edit és Petke László Úzvölgyi mementó című filmjét, a SZMÚE „Voltunk, vagyunk, leszünk” filmpályázatának nyertes alkotását. Vetítés után a film szerkesztője, rendezője munkájukról beszélt, a téma iránti elhivatottságáról, annak az erkölcsi kötelességének is kapcsán, hogy nagyapja, a kálnoki születésű Incze Béla református kántortanító, zászlós ott esett el 1944. augusztus 26-án a szovjet betörés elleni harcban.
Kátai prezentációja és a film kapcsán igen sok hozzászólás hangzott el. Számosan igényelték, hogy a filmet minél több helyen mutassák be, ami a SZMÚE idei tervei között szerepel is . Végezetül Galbács Pál, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének tiszteletbeli elnöke, a filmpályázat ötletgazdája az egyesület tevékenységét, a szervezet által kiadott három könyvet ismertette, hozzátéve: befejezés előtt áll a székelyföldi magyar sajtóház Sepsiszentgyörgy és Illyefalva között, amellyel az egész Kárpát-medence magyar újságíróit kívánják szolgálni.
