A tíz éve elhunyt Gross Arnold, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus műveiből nyílik grafikai tárlat március 7-én az Árkosi Kulturális Központban (Sepsiszentgyörgy, Olt utca 6. sz.).
A Gross Arnold 95 – Utazások valós és képzeletbeli tájakra című grafikai tárlat a Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja, az örökösöknek jogszerűeb visszaszolgáltatott árkosi Szentkereszty-kastélyból pár éve kilakoltatott és a megyeszékhelyre költözött Árkosi Kulturális Központ, valamint a Gross Arnold Galéria és Kávézó közös szervezésében valósul meg. A háromszéki város az erdélyi születésű művész kiállításának első erdélyi állomáshelye. A március 7-i megnyitón a tárlatot Gross András Soma, a művész fia, a kiállítás kurátora ismerteti.
A kiállítás Gross Arnold (1929–2015) születésének 95. évfordulója alkalmából nyílik. A tárlat az erdélyi születésű művész olyan témáit mutatja be, amelyek az életmű egészén átívelnek: Torda és környéke képi megfogalmazásától halad egyre tágabb körökben a magyarországi tájak, külföldi városok, majd a képzeletbeli vidékek felé.
Gross Arnold műveinek java része a rézkarc technikájával készült. „Kompozícióit ötvösművi finomságú megmunkálás jellemzi, amivel fantáziavilágának különös teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen. Meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot teremtett, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával fűszerezte” – írták a szervezők. Mint rámutattak: a táj, a természet csodavilága mellett Grosst a városi tér is foglalkoztatta.
A Tordán született Arnold a szintén festő édesapjával (Tordai Gross Károly, 1890 – 1978) és testvérével gyakran járta a természetet, a Tordai-hasadék és környékén akvarelleket, rajzokat készített. 1940-ben a család a Magyarországhoz visszatért Nagyváradra költözött, ám miután a várost újra Romániához csatolták, Gross Arnold átszökött a zöldhatáron. Érettségi nélkül, rendkívüli hallgatóként, a bemutatott rajzai alapján vették fel Budapesten az Iparművészeti Főiskolára, de azt otthagyta és átiratkozott a képzőművészetre, 1953-ban grafikai munkákkal szerzett diplomát.
Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, egyéni tárlatai nyíltak Amszterdamban, Zürichben, Stockholmban, Helsinkiben, Bergenben és Brüsszelben. 1975-ben rézkarcait Los Angelesben Willem de Kooning litográfiáival együtt mutathatta be. 1987-ben Érdemes Művész elismerést, 1995-ban Kossuth-díjat kapott. 1996-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai sorába választotta. Megkapta a Pro Urbe Budapest díjat és Torda város is díszpolgárának választotta. 2014-ben a nemzet művészei közé választották. 2015. január 22-én hunyt el Budapesten.
A Sepsiszentgyörgyön kiállított anyag április 6-áig lesz megtekinthető.
