Ha nem tetszik, nem közlik címmel foglalta össze tömören Pilhál György a Magyar Nemzetben, hogy miként is működik a nyugati világban szólás- és sajtószabadság. Íme:
Interjút készített a brüsszeli Politico a közelmúltban Novák Katalinnal. Ám a beszélgetés nem jelent meg, ugyanis az államfő válaszai nem nyerték el a brüsszeli portál tetszését. – Nehéz elfogadni ezt a fajta liberalizmust – reagált a parlagi tempóra a köztársasági elnök minap egy másik interjúban.
Nem vagyunk meglepve.
Három esztendeje, 2020 novemberében Orbán Viktor járt hasonlóan, amikor a Magyarországot mószeroló Soros György írására kívánt reagálni a spekuláns cikkét megjelentető Project Syndicate hasábjain. A magát a „világ véleményoldalának” nevező portál szerint azonban Orbán Viktor válasza nem felelt meg a Project Syndicate „sztenderdjeinek” – a válaszcikk végül a miniszterelnök Facebook-oldalán jelent meg. (Soros egyebek közt azt írta hazánkról és Lengyelországról, hogy annak vezetői, bár tisztában vannak azzal, hogy példátlan módon sértik meg a jogállamisági normákat, eszük ágában nincs megfizetni ennek a következményeit. A magyar miniszterelnök viszont azt fejtegette, Soros az, aki sokak szemében kétes eszközökkel jutott mesés vagyonához, s bár nem kockáztatná meg „gazdasági bűnözőnek” nevezni, aggasztónak tartja a spekuláns nemzetközi ténykedéseit.)
Évekkel korábban a Welt am Sonntag német portálnak is „gondjai voltak” a magyar kormányfő nyilatkozatával. A szerkesztők nem találták „elég érdekesnek” az Orbán Viktorral és bajor kollégájával, Horst Seehoferrel készített páros interjút, ezért utólag szerettek volna „igazítani” az anyagon (persze egyik fél sem járult hozzá a módosításához).
Az egész azért érdekes, mert állítólag Magyarországon dühöng a cenzúra és tiporják lábbal a sajtószabadságot.
