Lezajlottak csütörtökön a brit törvényhozási választások, s az előrejelzéseknek megfelelően nagy arányú munkáspárti győzelem született. A baloldalnak kétharmad-közeli többsége lesz a londoni parlamentben.
A pártot 14 év ellenzékiség után sikerre vivő pártvezetőt Keir Starmernek hívják, aki a királlyal való találkozás és a Downing Street 10-be hajtatás után átveszi majd a kormánystafétát az ázsiai eredetű Rishi Sunaktól, aki a Konzervatív Párt éléről is lemondott már.
Aki egy kicsit is ismeri a több évszázados brit választási rendszert, az tudja: a szigetországban kizárólag egyéni választókörzetek léteznek, és azokat megnyerve juthatnak be pártok és politikusaik a brit parlamentbe. Aki elnyer egy körzetet, az bejut, aki mindenhol a második erő lesz, bármennyi szavazatot is kapott, nem jut be. Ez a brit hagyomány, ez alapján szerveződik a brit politika, és semelyik versengő erő nem akarja radikálisan átalakítani az íratlan alkotmányon alapuló, egyébként a népképviseleti elvet megcsúfoló választási rendszert.
Az idei választás még a szokásosnál is durvább torzításokat hozott – különösen azért, mert az összeomló Konzervatív Pártot még tovább szalámizta Nigel Farage Reform UK pártja, valamint sok vidéki tory szavazó hagyományos másik választása, a ritka nagy sikert elérő Liberális Demokrata Párt. Így aztán az ország nagy részében a Munkáspárt lett az első és ezzel győztes erő, ellenben nem volt elegendő súlyú fő ellenfél, csak a maradék helyeken kellett minden további versenytársnak osztoznia.
Ha a bejutott képviselők számán túl a szavazatok valós számát és arányát is megnézzük, nagyon erős torzulásokkal találkozunk. Bár az Egyesült Királyságban 67 millióan laknak, közülük csak kb. 46 millió embernek volt szavazati joga. A Munkáspárt 9,6 millió szavazatot kapott, ez az összes voks alig 33,8 százaléka, és ezzel mégis 410 képviselőt küld a 650 fős parlamentbe.
A Konzervatív Pártot 6,7 millió szavazó választotta (23,7%), de ez csak 119 képviselői helyre lesz elegendő. A Liberális Demokraták 3,4 millió szavazattal (12,2%) 71 körzetet nyertek meg, ennyi képviselőt küldhetnek a parlamentbe. Ami szembeötlően botrányos: a jobboldali Reform UK párt a liberálisokat is megelőzve 4 millió szavazatot szerzett (az összes voks 14,3 százaléka), mégis mindössze 4 körzetben tudott az első helyen befutni, és csak ennyi képviselőjük lesz. Nigel Farage pártja majdnem feleannyi szavazatot kapott, mint a Munkáspárt, de százszor (!) kevesebb képviselőt küldhet a Westminsterbe.
Ezzel szemben a Skót Nemzeti Párt még gyenge eredményével is 9 képviselőt tud beküldeni úgy, hogy alig 685 ezren szavaztak rá. Az északír Sinn Fein nacionalista párt pedig 210 ezer darab szavazattal nyert el 7 körzetet. Döbbenetes az, hogy bár a skót és ír nacionalisták hatszor, illetve hússzor (!) kevesebb szavazatot szereztek, mint Farage-ék, mégis több képviselőt küldenek a brit parlamentbe.
