Az idei év végére megállapítható, nem csupán az Európai Unió működése akadozik és válik egyre kevésbé demokratikussá, a tagállamok nagy része is küszködik a hatalom fenntartásával. 2024 pedig nem kecsegtet sok jóval. Valaha meglepő volt, hogy egy európai országban nem tudnak stabil kormányt választani, ma már szinte ez a norma.
Hollandiában július 8-án beszélte meg Mark Rutte miniszterelnök Sándor Vilmos királlyal az ügyvivői kormányzás részleteit, miután összeomlott sorrendben negyedik kormánya. A novemberben tartott választás eredményeként 17 párt került be a 150 tagú parlamentbe, s a Geert Wilders vezette Szabadságpárt győzött. Mivel a pártot szélsőségesnek tartja a többi politikai alakulat zöme, egyelőre nem látni, miként fog kormány alakulni Hollandiában a győztes kizárásával. (Ez egyébként Lengyelországban megtörtént: nem a választást megnyerő párt alakíthatott kormányt.) Addig azonban – ügyvivői tisztségben – továbbra is Mark Rutte a miniszterelnök.
Svédországban kisebbségi kormány működik, amely meg tudott állapodni a szélsőségesnek tartott Svéd Demokratákkal, így a harmadik legnagyobb politikai erő kívülről támogatja a jobbközép koalíciót. A stabilitás így azon múlik, hogy a külső támogató és a kormány között milyen a viszony.
Spanyolországban a választások győztese nem tudott kormányt alakítani, a második helyre szorult szocialisták pedig rendkívül súlyos engedményeket tettek a katalán pártoknak a hatalomért cserébe.
Bulgáriában rotációs kormány működik, ez a politikai találmány azt jelenti, hogy a koalíció két azonos erejű pártja a ciklus közepén vált miniszterelnököt, amellyel el lehet kerülni az előre hozott választásokat, de a belpolitikai folyamatokban súlyos törést jelent. Ugyanezt a módszert választotta Írország és Románia is.
Portugáliában egy éve ügyvivői kormány működik, s december óta kapott felhatalmazást arra, hogy az uniós helyreállítási pénzekről tárgyaljon, és március 10-én járulnak a portugálok az urnákhoz. Antonio Costa Pinto politikai elemző a Reutersnek nyilatkozva rámutatott, Európa-szerte az a trend, hogy a jobbközép pártok a radikális alakulatokkal szövetkeznek. A különböző országok választási eredményei jobboldali előretörést jeleznek, ám a populista erőkkel ugyanúgy együttműködnek a baloldali pártok is, mint a jobboldaliak.
A legtöbb nyugati politikai elemző a radikálisok térnyerését aggasztónak véli, és számos országban a pártok betiltását is elképzelhetőnek tartják, ilyen például Németország, ahol az Alternatíva Németországnak közel áll a tiltáshoz, miközben egyre jobb eredményeket ér el a szavazásokon. Ausztria ősszel választ, a felmérések szerint a Szabadságpárt 30 százalékos aránnyal magasan vezet.
Jövő júniusban, az európai parlamenti választásokkal egy napon fog szavazni saját kormányára Belgium. Az unió központjában évtizedek óta lényegében kormány nélkül irányítják a kétosztatú államot, amely a francia és holland nyelvű közösségek szétválasztásával szinte az ország létét is megkérdőjelezi. A felmérések szerint a flamand közösség legnagyobb pártja a Flamand Érdek nevű radikális alakulat, amely nyíltan Belgium megszüntetéséért száll síkra. A vallonok országrészében a szocialisták nyerhetnek, mint az általában szokás, Brüsszelt pedig a liberálisok vihetik el. A jelenlegi hatpárti belga koalíció újrázására kevés esély mutatkozik, Alexander De Croo miniszterelnök népszerűsége a mélyben van a migrációs helyzet rossz kezelésének hatására. A problémát az október végi, két svéd futballszurkoló halálát okozó terrortámadás jelentette, az elkövetőt ugyanis már három éve kiutasították Belgiumból, de az ottani kaotikus állapotok miatt ennek nem tudtak érvényt szerezni. A kormányfő arra készül, hogy a január elsejével kezdődő fél évben a belga uniós elnökséget használja fel saját kampányára. A választások eredményének függvényében kezdődhetnek majd el a kormányalakítási tárgyalások, de látható, hogy Belgiumban minden egyes választást hosszú, esetenként akár évekre nyúló egyeztetéssorozat követ, ez feltehetően most is így lesz.
Sitkei Levente / Magyar Nemzet