Szőcs Géza robusztus alakja erőteljes nyomot hagyott a magyar irodalmi-kulturális közéletben, ám verseit sajnos alig-alig ismerik, alig-alig olvassák az irodalomkedvelők. Pedig Szőcs lírája humoros, szellemes, elgondolkodtató, szórakoztató, mély és felemelő. Érdemes olvasni – derült ki a Petőfi Kulturális Ügynökség estjén, amelyet szerda este tartottak Budapesten a MOMkult kupolatermében.
A XX. század kiemelkedő íróit és költőit bemutató beszélgetéssorozatban korábban szó esett Petri Györgyről és Kormos Istvánról, ez alkalommal pedig a 70 éve született Szőcs Géza (1953–2020) Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő került a rendezvény középpontjába. Az est háziasszonya és moderátora most is, mint korábban Juhász Anna irodalmár volt, a Szőcs-hagyatékot pedig Bollobás Enikő irodalomtörténész, Szilágyi Enikő színművész, Farkas Wellmann Endre költő járta körül, miközben az elhangzó versekhez Antal Gábor jazz-zongorista, zeneszerző adott zenei kíséretet.
A beszélgetés során Bollobás Enikő arra hívta föl a figyelmet, hogy Szőcs Géza huszonévesen, szinte kész költőként robbant be az irodalomba, Farkas Wellmann Endre arról beszélt, mennyire fontos alakja lett a kulturális közéletnek, Szilágyi Enikő pedig azt hangsúlyozta, milyen meghökkentő lendülettel írta szövegeit.
Szőcs Géza líráról vallott gondolatai közül érdemes ide idézni egy-két jellemző mondatot: „A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik.”
A pódiumbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a költő legfontosabb témái közé tartozott a nemzet, az emberi találkozások és a humor, nyelvezetét pedig a leleményesség, ötletesség jellemezte. Bollobás Enikő úgy fogalmazott: „Költészetének a faktúrája az igazán érdekes. Nagyon erősen megmunkált verseket írt.” Ugyanakkor – tette hozzá az irodalomtörténész – nagyon személyesek a Szőcs-versek. Egyéni érzelmekből táplálkoznak, úgy, hogy egyúttal egyetemes érzésvilágot mutatnak be.
Szilágyi Enikő arra hívta föl a figyelmet, mennyire fontos lenne, ha szélesebb körben ismertté válna Szőcs Géza lírája, mely a maga korszerűségében és szépségében bizonyosan sok olvasót meg tudna szólítani. Ezt a lehetőséget kínálja az est folyamán bemutatott A kolozsvári sétatér című hangoskönyv, amelyen Szőcs Géza költeményeit Szilágyi Enikő értő előadásában hallgathatjuk meg.
