Épen megmaradt római kori gyerekszarkofágot találtak a régészek a Fekete-tenger parti Konstancán, ami a 2021-es cenzus szerint Románia negyedik legnépesebb városa. A kőből készült síremléket a jelenlegi város helyén álló ókori Tomis temetkezőhelyén találták, a maradványok mellett gyerekjátékok, két bronzbulla és két bronzkarperec is volt.
A régészek szerint rendkívül ritka, értékes leletről van szó. Ehhez foghatót még nem találtak itt az évtizedek óta tartó feltárása során. Felnőttszarkofágból ellenben több is előkerült a nekropoliszban. A mostani leletet a temetkezőhely legészakibb pontján, az ókori várostól másfél kilométerre találták. A kis méretű szarkofágot a két jelentős ókori várost, Tomist és Hisztriát összekötő római kori út közelében ásták ki. Ebben a térségben tehetősebb, a középosztályhoz tartozó római polgárok temetkeztek.
A szarkofág kivételesen jó állapotban van, jól le volt zárva, így a benne lévő holttest és a tárgyak is viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A benne talált fakoporsó, a halotti lepel, a mumifikálódott tetem és a játékok további információval szolgálhatnak az adott korról.
A sírban a római kori temetkezési szokásoknak megfelelően gyermekjátékok, egy csörgőként használt, fából készült kakas és lovacska, továbbá két bronzkarperec is volt. A játékok festéknyomokat is őriznek, ami szintén ritka a térségben. A csontmaradványok mellett továbbá két bronzból készült bullát is találtak, ami arra utal, hogy viselője szabadon született római polgár fiúgyermeke volt. A gömb alakú, belül üreges függő ékszert a szabadon született római fiúgyermekek viselték a nyakukban védelmező amulettként. A mellékletek jellege és a csörgő mérete alapján a kutatók megállapították, hogy a szarkofágba egy négyévesnél fiatalabb kisfiút temettek el a Kr. u. 2. vagy a 3. század folyamán. A sírban hajat és növényi maradványokat is találtak, melyeket szintén további vizsgálatoknak vetnek alá.
A görög és római korban mintegy ezer évig temetkezőhelyként használt területen az elmúlt tizenkét évben mintegy 600 sírt tártak fel. Az itt talált emberi maradványokat a jövőben DNS- és karbonvizsgálatnak, valamint egyéb korszerű elemzéseknek vetik alá. A most felfedett gyermekszarkofág időkapszulaként működik, amely hiteles információkat szolgáltat az 1800 évvel ezelőtti mindennapokról. Az eredmények rávilágíthatnak arra, hogy az ókori Tomis lakossága milyen genetikai és etnikai összetétellel rendelkezett a császárkor időszakában.
Tomis (vagy Tomi) városa a Fekete-tenger (Pontus Euxinus) nyugati partvidékének egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központja volt az ókorban. A települést eredetileg görög telepesek alapították a Kr. e. 6. században, majd a római terjeszkedés révén a birodalom Moesia provinciájának részévé vált. A város a Kr. u. 1. század elején került az európai történelem fókuszába, amikor Augustus császár ide száműzte Publius Ovidius Naso római költőt. A település a Kr. u. 2. és 3. században élte egyik virágkorát, amit a Hisztria és más fontos kereskedelmi központok felé vezető, jól kiépített úthálózat is elősegített. A most feltárt szarkofág gazdagsága pontosan tükrözi azt a gazdasági prosperitást, amely a római uralom alatt jellemezte a fekete-tengeri kikötővárosok középosztályát.
Tomis közigazgatásilag 46-ban vált a Római Birodalom részévé, később a Constantianának nevezték át, Nagy Konstantin császár testvéréről, Flavia Iulia Constantiáról. A birodalom kettéválását követően a Bizánci Birodalom része lett, és az is maradt egészen a 7. századig, amikor szláv vándornépek feldúlták. Ezután különböző vándornépek és hatalmak bitorolták a várost, a 15. században lett az Oszmán Birodalomé. A 19. századi orosz–török háborúk nyomán jutott Románia kezére az 1878-as berlini kongresszus döntésével. Ekkortól indította meg Bukarest azt az erőltetett betelepítési programot, aminek következtében mára a negyedmilliós kikötőváros, Konstanca (románul: Constanța, törökül: Köstence) lakossága 93%-ban románná lett. A legutóbbi, 2022-ben elvégzett romániai népszámlálás hivatalos adatai szerint a városban mindössze 152-en vallották magukat magyarnak.
