A tótok sosem fogják képviselni a magyarok érdekeit

A tótok sosem fogják képviselni a magyarok érdekeit

A Magyar Nemzet Csáky Pállal, a Duray Miklós halála után immár legismertebb élő felvidéki magyar politikussal, az Európai Parlament volt tagjával, egykori pozsonyi miniszterelnök-helyettessel készített rövid interjút, amiben egyebek mellett elhangzott: „illúzió, hogy szlovákok képviseljék az érdekeinket”.

A szlovák politika csapongására, kilengéseire a továbbiakban is fel kell készülni, ami kihathat a magyar–szlovák viszonyra is. Mindamellett a visegrádi négyek fennmaradása mindenkinek érdeke, és ezzel Pozsonyban is tisztában vannak – mondta Csáky.

Szlovákiában amúgy folyamatosan kormányválság van, de ezen nem lehet csodálkozni, fiatal az ország, nem igazán strukturálódott a társadalom – nyilatkozta a politikus. Hiányzik egy erősebb polgári réteg, amely egyfajta stabilitást biztosíthatna. „Az ország csapong. Voltak problémái az 1990-es években, voltak 2006 és 2010 között is, a mostani bajok pedig visszavezethetők 2016-ra, amikor is egy furcsa kormánykoalíció jött létre, amely hagyta grasszálni az alvilág egy részét és nagyon különös vállalkozókat. Ez Robert Fico harmadik kormánya volt, a dolgok pedig 2018-ra újságíró-gyilkosságba torkolltak, aminek következtében előbb a belügyminiszter, majd a kormányfő is lemondott. A közfelháborodás után, 2020-ban tartott választásokon egy nagyon gyorsan összetákolt, ki nem próbált, a politikai párt kritériumait nem is nagyon mutató vegyes csoportosulás – az árulkodó nevű Egyszerű Emberek (OĽaNO) – vezetésével alakult kormány. Ők azt bizonyították be, hogy tüntetéseket képesek szervezni, az országot vezetni azonban nem. A kormánykoalíció széthullott. Mentségére mondom, előbb a Covid-, majd a háborús válság ennél rátermettebb kormánynak is erőpróbát jelentett volna. Előrehozott választás elé nézünk, valószínűleg szeptemberben, de lehet, hogy már a nyáron. A köztársasági elnök asszony január végéig adott időt a pártoknak, hogy egyezzenek meg.”

Arra a kérdésre, hogy hol van a felvidéki magyarok helye ebben a gyűrődésben, Csáky ezt válaszolta: „Lezárult egy időszak a felvidéki magyar politizálásban, és magam is fontosnak tartottam, hogy számot vessünk az elmúlt évtizedekkel, köztük azzal, hogy mit értünk el 1998 és 2006 között, amikor kormányon voltunk, én pedig miniszterelnök-helyettes. Két könyvet is megjelentettem erről Büszkeség és harag, illetve A penge élén címmel. Szlovákia a mi időnkben sem jutott volna előre a magyarok nélkül, az első Dzurinda-kormányban a harmadik, a másodikban a második legerősebb párt voltunk. Viszont akkor egységesek voltunk, egy irányba húztunk. Stabilizálni tudtuk az ország politikai fejlődését, beléptünk az EU-ba és a NATO-ba, Magyarországgal is javult a viszony. A felvidéki magyaroknak meg kell szervezniük önmagukat, hogy minél erősebben részt vehessenek a helyi, a regionális és az országos politikában. A tapasztalat azt mutatja, hogy akkor tudtuk érvényesíteni az érdekeinket, amikor kormányon voltunk, és befolyásolhattuk a történéseket. A felvidéki magyar polgár pedig nyugodtan alhatott, tudva, hogy a kormány nem tesz magyarellenes lépéseket, mert a sajátjai is képviseltetve vannak benne. Szlovákia sokat köszönhet és sokkal tartozik mindezért a felvidéki magyaroknak.”

Ezt követően Csáky Pál rögtön leszögezte: Pozsonyban nem viszonozzák a felvidéki magyarság lojalitását és hozzájárulását az országépítéshez. „Az alkotmány például előírja, hogy lennie kellene kisebbségi törvénynek. Magyarországon van ilyen, ahogy Romániában, Szerbiában, Horvátországban vagy Csehországban is. (Csáky téved: Romániában nem létezik kisebbségi kerettörvény – a szerk.) Nálunk nincs. Pedig az EU-n belül Szlovákiában a legnagyobb a kisebbségek aránya, 20-22 százalék. A törvény megalkotását mindig elszabotálják. Pedig a mostani kormányprogramban is benne volt. Igor Matovics, az előző kormányfő éppen Budapesten jelentette be, hogy lesz ilyen, de a szűkkeblűség, a kisstílűség miatt nem született meg. Látni kell, Trianon birtokon belülieket és azon kívülieket hozott létre. Illúzió is elvárni, hogy egy szlovák párt majd a magyarok érdekét fogja képviselni.”

Felvetődött, hogy a legutóbbi népszámlálási adatok szerint tovább csökkent a felvidéki magyarság létszáma. Mire ösztönöz ez? – jött rögtön a kérdés, amire Csáky így reagált: „A probléma komoly, noha nem annyira drámai, mint ahogy a számok mutatják. Egy jelentősebb réteg nem adott számot a nemzetiségi hovatartozásáról, és biztosan van köztük sok felvidéki magyar is. Ugyanakkor a születési rátánk rosszabb a szlovákokénál, a déli, magyarlakta járásokban pedig nagyobb az elhalálozás. Megjelent jelenségként a ránk korábban nem jellemző elvándorlás. Végül negyedik tényezőként az asszimilációval is számolnunk kell. Ezeket kell és próbáljuk is ellensúlyozni.” Hogy miként, arra már nem tért ki, mindenesetre a napi valóságba jobban beágyazódottak szerint az asszimiláció sokkal erőteljesebb „magyarfogyasztó” tényező Szlovákiában, mint azt a nemzetpolitikusok elismernék. Nem a negyedik helyen, hanem az elsőn áll mint népességapasztó folyamat. A sokasodó vegyes házasságokban születő gyermekek előbb kettős identitásúakká és nyelvűekké válnak, majd szinte kizárólag szlovák felnőttekké.

Annak kapcsán, hogy Szlovákia nemrég volt harmincéves, Csáky Pál így értékelte az önálló államiság időszakát: „Ha a száz évvel ezelőttel hasonlítjuk össze, akkor ez nagy sikertörténet. Akkor sehol nem voltak, most pedig egy viszonylag sikeres kis ország. Jelen vannak a térképen. Az elmúlt harminc év nagy hullámvasút: voltak jó és rosszabb időszakok. Csapongásra, kilengésekre a továbbiakban is fel kell készülni, ami kihathat a magyar–szlovák viszonyra is. Ne legyen illúziója senkinek Budapesten sem: a magyarellenesség nagyon mélyen jelen van a szlovák zsigerekben. Amikor kormánytagok voltunk, ezt sikerült tompítani, mert szükségük volt ránk. Mindamellett a visegrádi négyek mint szerveződés fent fog maradni, mert mindenkinek ez az érdeke. A régiónak vannak közös érdekei, és ezzel Pozsonyban is tisztában vannak.”

Total
5
Megosztás
Total
5
Megosztás