Ma 563 éve, 1458. január 24-én választották királlyá a Duna jegén Hunyadi Mátyást, aki a legigazságosabb magyar uralkodóként, népmesei hősként vonult be a történelembe. Nemcsak a törökök ellen viselt sikeres háborúkat, de Bécset is elfoglalta. Uralkodása volt az utolsó időszak, amikor a középkori Magyar Királyság nagyhatalomként funkcionált. Ő volt az utolsó valóban magyar származású uralkodó, akit a Szent Koronával megkoronáztak, s aki a teljes ország fölött uralkodhatott.
A magyar történelem bővelkedik az izgalmas epizódokban, ezek közül is az egyik legfordulatosabb a Mátyás király uralkodása előtti időszak. Az országot délről a törökök fenyegetik, miközben már felsejlik nyugati irányból a Habsburgok befolyásolási kísérlete. Eközben a magyar nemesek egymással hadakoznak.
A Hunyadi-család hatalma azután rendült meg, amikor a későbbi Mátyás király apja, Hunyadi János 1456. augusztus 11-én meghalt. Ekkor ugyanis a fiatal V. (Habsburg) László király Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánynak. Cillei hatalmát nem a törökök elleni védekezésre, hanem az ország legtehetősebb családjának megsarcolására kívánta felhasználni. A szlavón Cillei arra próbálta rávenni Hunyadi János legidősebb fiát, Lászlót, hogy a család vagyonát – köztük Nándorfehérvárt is – adja át neki.
Történt, hogy 1456-ban a gyermekkirály V. László és Cillei Ulrik látogatást tett Nándorfehérváron, ahol Cillei összeszólalkozott Hunyadi Lászlóval, akire kardot rántott. Erre az ifjabb Hunyadi embereivel lekaszabolta a főurat. V. László ígéretet tett – kényszer alatt –, hogy nem bünteti meg ezért a Hunyadiakat. Azonban a király az első adandó alkalommal elfogta Hunyadi Lászlót és fivérét, Mátyást. Mindkettejüket halálra ítélték, azonban Mátyáson nem hajtatta végre a halálos ítéletet, hanem fogságba záratta. Így került Mátyás Bécs börtönébe, ahol egészen V. László korai haláláig raboskodott, majd Podjebrád György cseh király vitette Prágába.
Hunyadi Lászlót viszont 1457-ben Budán lefejezték. A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott le rá pallosával, de Hunyadi nem halt meg. A hagyomány szerint ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, V. László ezt azonban nem tette meg, majd parancsára a bakó negyedszerre is lesújtott, ekkor már nem hibázott.
V. László 17 évesen, tisztázatlan körülmények közt halt meg, és mivel utódja nem volt, trónkövetelők sora jelentette be igényét a magyar koronára, így polgárháborús helyzet alakult ki, főként a Habsburgok hívei és a Hunyadiak között. Eközben a törökök továbbra is fenyegették az országot.
Az uralkodó halálának hírére Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály, aki ekkor a Hunyadi-pártnak a feje, megegyezett az ország nádorával, Garai Lászlóval, hogy Mátyás feleségül veszi a leányát. Cserébe a nádor segít leendő veje trónra kerülésében. Mátyás korábbi nevelője, Vitéz János bíboros, aki egyben V. László kancellárja volt, szintén Mátyást akarta a magyar trónon látni, ám ő Podjebrád György cseh király lányát képzelte el magyar királynénak. Ezt követően érkezett Szilágyi a Hunyadiak seregével a Pest melletti Rákosmezőre, miközben a magyar bárók a budai várban tanácskoztak, ahol megállapodtak arról, hogy Mátyást választják az új királynak. A döntés részben a több ezer fős sereg nyomásgyakorlásának volt köszönhető.
A választást követően a köznemesség a 1458. január 24-én befagyott Dunán királlyá kiáltotta ki Hunyadi Mátyást. A közhiedelem szerint a Duna jegén koronázták meg, pedig ekkor a fiatal uralkodó még Prágában volt, a magyar korona pedig Bécsben. Valójában a Duna jegén a fenti királyválasztó gyűlés történt, a kisnemesek között főleg Hunyadi-pártiak és Szilágyi zsoldosai voltak. Ráadásul a döntés már előző nap a pápai legátus jelenlétében megtörtént a várban a főurak között, a Duna jegén ezt erősítették meg.
Mivel Mátyás ekkor még csak 15 éves volt, így öt évre nagybátyját, Szilágyi Mihályt választották mellé kormányzónak. A kikiáltást követően Szilágyi seregével az országhatárra indult, ahol az előzetes megbeszéltek alapján váltságdíj ellenében kiadta Mátyást a cseh király.
A magyar királynak csak négy évvel megválasztása után sikerült egy alkut kiviteleznie III. Frigyes német-római császárral, mely azt tartalmazta, hogy amennyiben Mátyás fiúörökös nélkül hal meg, akkor a magyar korona a Habsburg-házra száll. Ennek a megállapodásnak köszönhetően Mátyás visszakapta a Szent Koronát Bécsújhelyen. Végül 1464. március 29-én Szekesfehérvárott koronázták királlyá.
Mátyás talán az egyik legsikeresebb és leginkább ismert magyar uralkodó volt. Az „álruhás igazságosról” rengeteg történet maradt fent, ezeknek az lehet az alapja, hogy bár a király az adóprés szorításából nem engedett, de országjárásai során a főurak által elkövetett kirívó igazságtalanságokat igyekezett orvosolni.
